Kiadás éve
1894
Műfaj I.
Társadalmi regény
Műfaj II.
Korrajz
Mi történik a hivatal falai mögött, amikor becsukódik az ajtó, és a kapuban megszűnik a mindennapok zaja? Margitay Dezső 1894-es kötete olyan világba vezet be minket, amelyet a 19. század végi Magyarország egyik legjellegzetesebb szereplőtere köré épített: a hivatalnokok, íróasztalok és iratkötegek birodalmába.
Aki szereti a korabeli hangulatot, annak ez a könyv igazi időutazás. A cím szerényen egyszerű, de éppen ez benne a csalafinta: a hivatal mindig többet rejt magában, mint amennyit kívülről látni engedne. Emberi sorsok, ambíciók, kisebb-nagyobb csalódások és hétköznapi dilemmák férnek el egy ilyen intézmény falai között.
Ez nem csupán olvasnivaló, hanem kordokumentum is: betekintés abba, hogyan gondolkodtak, éltek és beszéltek a dualizmus korának emberei. A régi nyelvezet íze, a sajátos korhangulat és az akkori kiadványok varázsa együtt teszi igazán különlegessé.
Gyűjtőknek, irodalomtörténet-kedvelőknek és mindazoknak, akik szívesen lapoznak bele a múlt egy darabjába, ritkán felbukkanó antikvár csemege. Ne hagyd, hogy más vigye el az orrod elől! 📚
Kinek ne lenne valaha dolga a hivatalokkal? Hát, ez a könyv bizonyítja, hogy a hivatali ügyintézés már jóval 1894 előtt is ihlető téma volt, és azóta sem sokat változott a helyzet, legfeljebb a tinta száradt meg.
Margitay Dezső kötete ideális választás mindenkinek, aki valaha várakozott egy folyosón, kitöltött egy nyomtatványt háromszor, vagy hallotta már a híres mondatot: „Erre nem én vagyok az illetékes." A könyv persze a maga korába kalauzol, de a hivatali világ örök témája egy-két mosolyt biztosan kicsal az olvasóból.
Nem kell hozzá se számozott sorszám, se pecsét, se három példányos kérvény: a könyvet egyetlen rövid ügymenettel hazavihetjük, azaz kosárba tesszük, megrendeljük, és már olvashatjuk is. 😄
Ajánljuk mindenkinek, aki szereti a régi idők hangulatát, és szívesen megnézné, hogyan festett a hivatalnokvilág a 19. század végén. A szép korú kiadás a polcon is jól mutat, ráadásul nem kér hozzá semmilyen igazolást vagy illetéket.
Képzeld el, hogy hétfő reggel van, a főnököd már most "egy gyors meetinget" kér, a mail-fiókodban húsz olvasatlan levél vár, és te közben azon gondolkodsz, vajon mi értelme az egésznek. Ismerős? Akkor ez a könyv neked szól. 😉
Margitay Dezső 1894-ben írta meg *A hivatal* című művét, de a téma, vagyis az irodai lét, a ranglétra, a íratlan szabályok és a munkahelyi kisvilág, ma is ugyanolyan közel van hozzánk. Nincs benne okostelefon, de van benne az, amitől a mai irodai sorozatok is működnek: a furcsa kollégák, a hatalmi játszmák és a kényszeres alkalmazkodás.
Ha szereted a korhű, szatirikus hangulatot, vagy egyszerűen kíváncsi vagy, hogyan nézett ki a "9-től 5-ig" a dualizmus korában, ez remek belépő a 19. század végi magyar irodalomhoz. Nem kell hozzá tankönyvi előképzettség, csak egy kis nyitottság és humorérzék.
Antikvár példányként ráadásul igazi időkapszula: a lapok illata, a régi tipográfia és a kor hangja is a tiéd lehet. Olvasd el, mielőtt a következő "nagyon sürgős" e-mail megérkezik.
Ár
Kérd az árat
Egyedi példány. Fizetés átutalással, a visszahívás után.
Foglalt – várólistára felírlak
Valaki már érdeklődik a könyv iránt. Ha elmarad az üzlet, elsőként téged hívlak. Add meg a neved és a telefonszámod.
Inkább hívnál? +36203560714
A kötetről
📝Kritika
Fontos őszinteséget kezdenünk: *A hivatal* nem tartozik a kánon legtöbbet idézett művei közé, ezért olyan konkrét kritikai mondatot, amelyet hitelesen, szó szerint idézhetnénk, nem kívánunk a szerző szájába adni. Amit biztosan elmondhatunk, az a korszak olvasói és kritikai közegének jellemzése.
Az 1890-es években a magyar prózát a társadalomrajz iránti érdeklődés hatotta át. A kritika és a közönség egyaránt nagyra értékelte azokat a műveket, amelyek a középosztály, a hivatalnokvilág és a vidéki-városi élet mindennapjait ismerős, felismerhető alakokkal mutatták be. A korabeli folyóiratok és napilapok gyakran dicsérték az éles megfigyelést, a jó dialógusokat és a humoros-szatirikus hangvételt, de rendre számon kérték a szerkezeti összefogottságot és az eredetiséget is.
A hivatali téma a Mikszáth- és Tolnai-korszak olvasói számára kifejezetten ismert terep volt, ezért a hasonló tárgyú művek értékét sokszor az dönthette el, mennyire tudtak a megszokott típusokon túllépni. Az irodalomtörténeti emlékezetben Margitay Dezső inkább a korszak szélesebb, kevésbé ismert szerzői rétegéhez tartozik, amely éppen ezért különösen érdekes felfedeznivaló.
📰Aktualitása
A hivatal mint intézmény ma is ugyanúgy foglalkoztat bennünket, mint 1894-ben. Akár állami hivatalról, akár nagyvállalati irodáról van szó, a szervezet és az egyén viszonya örök téma: mennyit adunk fel magunkból a biztonságért, és meddig tart a lojalitás?
A dualizmus kori Magyarország hivatalnoki világa a társadalmi felemelkedés, a státusz és a kiszámítható megélhetés ígéretét jelentette. Ez a hozzáállás ma is felismerhető, hiszen a stabil állás utáni vágy, a vezetők megfelelésének kényszere és a hierarchiában való boldogulás technikái nem tűntek el. Szociológiai szempontból a könyv jó példa arra, hogyan formálja a munkahelyi kultúra az ember jellemét, és hogyan alakulnak ki az íratlan szabályok, amelyeket mindenki ismer, de kevesen mondanak ki.
Politikai oldalról is tanulságos, mert a bürokrácia, a protekció és a hatalom működése a mai közbeszédnek is állandó témája. A kötet nem kínál kész válaszokat, de tükröt tart: megmutatja, hogy a mai kérdéseink mennyivel régebbiek, mint gondolnánk, és hogy a hivatali világ kisszerűségei, vagy éppen emberi pillanatai, mindig is velünk éltek.
👥Fogadtatás és népszerűség
Margitay Dezső A hivatal című műve a dualizmus korának jellegzetes témájához nyúlt: a hivatalnokvilághoz, amely a 19. század végi Magyarországon a középosztály egyik meghatározó közege volt. A könyv fogadtatásáról kevés megbízható, könnyen ellenőrizhető adat maradt fenn, ezért óvatosan fogalmazunk. Az biztos, hogy a hivatalnoktéma az 1890-es években élénk olvasói érdeklődésre számíthatott. A tisztviselői lét, a ranglétra, a protekció és a kisszerű hétköznapok a korabeli irodalomban és a sajtóban is visszatérő téma volt.
Margitay neve ma nem tartozik a legismertebbek közé, és épp ez teszi izgalmassá a kötetet. Nem kötelező olvasmány, nem tankönyvi sztármű, hanem elfeledett kordokumentum, amelyet a gyűjtő maga fedezhet fel. A korabeli ízlés és az akkori társadalmi önkép nyomai olyan műveken is jól látszanak, amelyeket az irodalomtörténet a háttérbe szorított.
Antikváriumi szemmel a kötet értéke éppen ebben rejlik. A kor polgári világába kapunk betekintést, nem az utólag csiszolt kánonból. Aki szereti a 19. század végi magyar prózát, annak ez a könyv érdekes találkozás lehet. 📚
Részletek és érdekességek
📖Olvasási tanács
Ne kapkodva, hanem kényelmes tempóban fogj hozzá! Az 1894-es nyelvezet, a mondatok íve és a korabeli hivatali szókincs eleinte talán kissé szokatlan, de pár oldal után megszokja az ember a ritmust. Érdemes olyan időszakra időzíteni, amikor van türelmed elmerülni. Egy esős vasárnap délután kiváló alkalom.
Olvasás közben figyeld a hangulatot és a társadalmi részleteket: hogyan beszélnek egymással a szereplők, mit tartanak fontosnak, mitől félnek, mire vágynak. A hétköznapi apróságok sokat elárulnak a dualizmus kori Magyarországról.
Amit ne várj tőle: modern tempót, pörgő cselekményt vagy mai értelemben vett pszichológiai mélyfúrást. A kor irodalmi ízlése más volt, és ez a könyv sem akar másnak látszani.
Kinek ajánlom? Annak, aki szereti a régi magyar prózát, érdeklődik a 19. század végi életmód és a hivatalnokvilág iránt, vagy egyszerűen szívesen tart a kezében egy ritkán előkerülő, korabeli kötetet. Gyűjtőknek pedig különösen jó darab, mert nem találkozni vele minden polcon.
✒️A szerzőről – érdekességek
Margitay Dezsőről nem szól akkora irodalmi hírnév, mint a kortárs nagyokról, ezért a róla szóló adatoknál érdemes óvatosnak lenni. Épp ez a titokzatosság adja a könyv báját: az antikvárium-gyűjtő egy félig elfeledett szerző művét tarthatja a kezében, amelyről nem írták tele a tankönyveket.
Az érdekesség inkább a korban rejlik. Az 1890-es évek Magyarországa a hivatalnokok aranykora volt. A megye, az állam és a közigazgatás rengeteg embernek adott megélhetést és rangot. A tisztviselői pálya társadalmi státuszt jelentett, a címek, rangok és hivatali szokások pedig a mindennapi élet és a korabeli humor állandó forrásai voltak. Egy „A hivatal” című könyv már a címével is egy jól ismert, mindenki által átélt világot idézett meg.
Az 1894-es évszám is beszédes: ez a dualizmus virágkora, a millennium előtti évtized, amikor az ország büszkén építette önmagát. Egy ilyen időszakban született kötet különösen izgalmas dokumentum. Aki kézbe veszi, nemcsak egy könyvet kap, hanem egy darabka kor-levegőt is a századvégi Magyarországról.
🎯Célközönség
Ez a könyv elsősorban azoknak szól, akik szívesen belesétálnak a XIX. század végi Magyarország hétköznapjaiba, oda, ahol a tintafoltos kéz, a gondosan őrzött rang és a íróasztal mögötti kis hatalom még egy egész életpályát jelentett. A cím önmagáért beszél: a hivatal a dualizmus korának egyik legjellegzetesebb színtere, és az irodalom is szívesen rajzolta meg a világát.
Megjelenésekor (1894) a célközönség a korabeli olvasó volt. A polgári, városi és vidéki, magyarul olvasó közönség jól ismerte ezt a környezetet, hiszen a hivatalnokvilág a mindennapjaik része volt, vagy valamelyik rokonuké. A kor olvasója gyakran önmagára, a szomszédjára vagy a főnökére ismert a lapokon.
Ma más a helyzet. Az olvasók többsége irodalomtörténeti kíváncsiságból, gyűjtői szenvedélyből vagy a kor iránti rajongásból nyúl hasonló könyvekhez. Aki Mikszáth, Tolnai vagy Eötvös társadalomképét szereti, annak a kevésbé ismert kortársak is izgalmas kincsek lehetnek. Ajánljuk antik hangulatot, régi magyar prózát és a „hogyan éltek akkor?” kérdést kedvelőknek. 📚
💎Kiadás, ami sokat ér
A gyűjtő számára itt az 1894-es eredeti kiadás az igazán érdekes. A XIX. század végi magyar kötetek különleges báját a korabeli kiadói kötés, a papír és a nyomtatás adja, és az is, hogy ilyen idős példány ma már nem kerül elő minden polcról. Egy több mint százéves könyv már önmagában is tárgyi emlék, nem csupán olvasnivaló.
Az értéket leginkább az állapot határozza meg. Többet ér az ép gerincű, tiszta, eredeti kötésű (vagy szép korabeli félvászon, kartonkötésű) példány, amelyben nincs sérült lap, penészfolt vagy kitépett oldal. Külön plusz a tulajdonosi bejegyzés vagy ex libris, ha érdekes és olvasható, de a rossz minőségű javítás vagy a hiányos példány csökkenti az árat.
Margitay Dezső nem tartozik a legkeresettebb klasszikusok közé, ezért nem számíthatunk áremelkedésre. Az érték inkább mérsékelt, megbízható antikvár-ár, amely a példány minőségétől függően változhat. Pontos árat érdemes a mai antikvár-piaci adatokhoz, aukciós eredményekhez mérni. Aki a korszak kevéssé feltárt szerzőit gyűjti, annak ez különösen szép darab.
🔎Érdekesség a könyvről
Az érdekesség már a témában is ott van: a hivatal a XIX. század végén szinte nemzeti sport volt. A dualizmus idején hatalmasra nőtt az állami és vármegyei adminisztráció, és sok vidéki úri család fia számára az volt a kérdés, hogy „hová kap beosztást”, nem pedig az, hogy mit kezdjen magával. A korabeli sajtó és a szépirodalom is bőven foglalkozott a hivatalnokok kiszámítható, mégis drámai világával. Ebből a hangulatból született sok humoros és kritikus írás.
Az író neve talán nem cseng úgy, mint Jókai vagy Mikszáth, de ez adja a felfedezés örömét. Ha az ember régi magyar könyvekben kutat, gyakran éppen az ilyen kevésbé ismert nevek rejtegetnek meglepetéseket: a korszak apró részleteit, nyelvi fordulatait, a hétköznapi élet kis szokásait.
Vicces gondolat az is, hogy a cím máig érvényes: aki valaha sorban állt egy ügyintézésnél, az pontosan érti, miért marad meg ez a téma az irodalomban. Talán a bürokrácia az egyetlen dolog, ami sosem megy ki a divatból. 😄
📚Hasonló könyvek
Eötvös József – A falu jegyzője
Mikszáth Kálmán – A Noszty fiú esete Tóth Marival
Tolnai Lajos – A polgármester
Gogol – A köpönyeg
Mikszáth Kálmán – Beszterce ostroma