Ugrás a tartalomra
A világ ura I. II. – Mützelburg (borító)
Sorszám: 1023

A világ ura I. II.

Mützelburg

Elérhető

Kiadó

Singer és Wolfner irodalmi Intézet

Műfaj I.

Kalandregény

Műfaj II.

Történelmi-romantikus folytatás

Ha egyszer már végigizgultad Monte Cristo grófja történetét, és hiányérzeted támadt a végén – „de mi lett velük tovább?” –, akkor Mützelburg Adolf – A világ ura I–II. pontosan erre az érzésre épít. Ez a regény Dumas klasszikusának nem hivatalos, de annál merészebb folytatása: újra színre lép Edmond Dantès és a régi szereplők egy része, ám ezúttal más tét, más világ, más erőviszonyok között.

A világ ura igazi, nagy ívű, romantikus kalandregény: egzotikus helyszínek, nagy vagyoni ügyletek, régi sérelmek és új szövetségek váltják egymást; intrikák, párbajok, látványos menekülések és szenvedélyes érzelmek szövik át a cselekményt. A szöveg mindarra rájátszik, ami Monte Cristót olyan népszerűvé tette – a titokzatosságra, a mindent tudó, mindent kézben tartó főhős mítoszára –, de közben új karaktereket, új konfliktusokat is behoz.

Ha szereted azt az érzést, amikor egy ismerős világ kap még egy esélyt, és hajlandó vagy elfogadni, hogy ez már nem Dumas saját tollából született, akkor ez a kötet nagyon szórakoztató, „habzsolós” olvasmány lesz: klasszikus hangulat, bőven adagolt romantikával és izgalommal.

A világ ura tulajdonképpen az a könyv, amelyre egy lelkes Monte Cristo-rajongó egyszer azt mondta: „Nem bírom elengedni a grófot, írjunk neki fanfictiont – papíron.” Az eredmény: több száz oldalnyi kaland, szerelem, bosszú és hirtelen jött örökség, ahol minden sarkon felbukkanhat egy ismerős név a Dumas-univerzumból.

Mützelburg nem fogja vissza magát: ha csavar, akkor legyen nagy; ha érzelem, akkor legyen viharos; ha gonosz, akkor legyen nagyon gonosz. Az egésznek van egy kellemesen „túlzásba vitt” hangulata, amit vagy imád az ember, vagy mosolyogva olvassa: „na, ezt már tényleg csak irodalomban lehet eljátszani”. Pont ettől tud szórakoztató lenni.

Fontos tudni, hogy ez a regény kicsit olyan, mint egy hivatalosnak tűnő rajongói projekt: tisztelettel bánik a forrással, de közben saját ötletekkel is tele van. Ha ezt el tudod fogadni, rengeteg élvezetet találsz benne. Ha pedig azon kapod magad, hogy félhangosan megjegyzed: „Na jó, Edmond, ezt most már tényleg túlzásba vitted”, akkor a könyv elérte a célját. 😄

Ha Monte Cristo grófja ma jelenne meg, garantáltan lenne belőle sorozat, spin-off, előzményfilm, alternatív idővonal – A világ ura pedig pont ilyen spin-off energiával érkezik. Képzeld el, hogy kedvenc karaktered története nem ér véget a stáblistánál, hanem kap egy „season 2”-t, ahol új bosszúk, új szerelmek, új plot twist-ek várnak.

Ez a könyv nem akar mély pszichológiai dráma lenni. Inkább olyan, mint egy nagy költségvetésű korszakos kalandfilm: sok helyszín, sok mellékszál, csomó „hűha” jelenet. Ha bejött az a vibe, hogy egy ember a fejében tartja a teljes sakktáblát, és mindenkivel egy lépéssel előrébb jár, itt ugyanezt kapod új helyzetekben.

Fontos: ez nem „instant klasszikus” irodalomtörténeti értelemben, inkább guilty pleasure-kategória. De ha szeretsz elmerülni egy jól bejáratott világban, ha olvastad vagy filmben láttad Monte Cristót, és azt érezted, „néznék még egy évadot”, akkor A világ ura nagyon jó eséllyel betalál.

Ár

21 900 Ft

Egyedi példány. Fizetés átutalással, a visszahívás után.

Szeretném megvenni

Add meg a neved és a telefonszámod – visszahívlak, megbeszéljük a részleteket, a fizetés pedig átutalással történik.

Inkább hívnál? +36203560714

Megosztás Facebookon

A kötetről

📝Kritika

A világ ura érdekes pozíciót foglal el a könyvpiacon és a kritikában. Irodalomtörténeti szempontból nem Dumas „kanonikus” művei közé tartozik, hanem Adolf Mützelburg 19–20. század fordulóján született, apokrif folytatása a Monte Cristo-univerzumnak, amelyet sokáig Dumas nevével együtt publikáltak. A szakma emiatt óvatosan kezeli: inkább kuriózumként, mint egy sorba emelendő klasszikusként tekint rá.

Olvasói oldalról viszont kifejezetten népszerű: a kiadói fülszövegek is hangsúlyozzák, hogy „azok kedvéért született, akik rajongói Monte Cristónak”. A recepció jellemző hangja: nem Dumas, de nagyon Dumas-szerű – vagyis stílusban, hangulatban követi a mestert, még ha mélységben, karakterfinomságban el is marad tőle.

Szakmai kritikák gyakran nevezik „romantikus kalandregénynek”, amely a 19. század végének, 20. század elejének ponyva-tradícióját képviseli – nem pejoratív, inkább leíró módon. A hangsúly a szórakoztatáson van, és ebben a szerepben A világ ura jól működik.

📰Aktualitása

Mai szemmel nézve A világ ura két szempontból is érdekes. Egyrészt előképe annak, amit ma franchise-építésnek mondunk: egy sikeres történetet nem hagynak magára, hanem újabb és újabb történetszálakkal bővítenek. Itt ezt még nem jogdíj-megállapodások és marketingcsapatok, hanem egy lelkes, ügyes folytatásszerző végzi el.

Másrészt a regény arról is mesél, hogy a 19–20. század fordulóján mit jelentett a „világ ura” státusz: vagyon, befolyás, politikai kapcsolatok, hálózatok. Ma ezt talán multimilliárdos techmogulokhoz, globális cégek vezetőihez kötjük; A világ ura pedig romantikus, irodalmi formában mutatja meg ugyanezt a hatalomvágyat, morális dilemmákkal fűszerezve.

Az is aktuális, hogyan bánik a folytatás a „mega-erős főhős” figurájával: meddig tud az ember mindent kontrollálni, hol a határ a jogos önérvényesítés és a túlcsorduló bosszú, hatalom között. Még ha nem is filozófiai regény, ezeket a kérdéseket akaratlanul is felveti.

👥Fogadtatás és népszerűség

Mützelburg folytatása már a 19. század vége óta forgalomban van különböző nyelvterületeken, többféle formában. Magyarul a legkorábbi ismert kiadások között van a Singer és Wolfner-féle négykötetes változat (két kötetbe kötve), amely Monte Cristo grófja folytatásaként hirdette magát.

A 20. század során több magyar kiadást is megért: „A világ ura I–IV.”, illetve egyszerűsített, kétkötetes formában is, különböző kiadóknál (pl. Rege, majd később Adamo Books e-könyvkiadásban). Antikváriumokban ma is rendszeresen felbukkan, ami arra utal, hogy évtizedeken át sok olvasó polcára felkerült.

Népszerűsége tehát nem irodalomtörténeti díjakban, hanem állandó jelenlétében mérhető: akik egyszer beleszerettek Monte Cristóba, gyakran vadásznak rá, hogy tovább élvezhessék az univerzumot. Ma már inkább nosztalgia- és rajongói olvasmány, de ebben a szerepben nagyon is életképes.

Részletek és érdekességek

📖Olvasási tanács

A világ ura olvasásához két dologra van szükség: hogy emlékezz (vagy ráfrissíts) Monte Cristo grófja alaphelyzetére, és hogy elfogadd: ez nem Dumas saját műve, hanem egy utólagos folytatás. Ha ezt a két dolgot elrendezted magadban, a regény remek, esti „kikapcsolós” olvasmány lehet.

Érdemes nem szétszórva, hanem viszonylag folyamatosan olvasni, mert sok szereplő, szál, helyszín váltja egymást. Ha rég volt a Monte Cristo-élmény, nem árt egy rövid tartalmi összefoglalót megnézni előtte, hogy könnyebben kövesd, ki kicsoda.

Ne várj ugyanakkora pszichológiai mélységet, mint az eredeti klasszikusban; itt a hangsúly a cselekményen, a fordulatokon, a romantikus szálakon van. Ha ezt élvezed, a könyv meg fogja adni, amit ígér: visszavisz egy szeretett világba, és ad még néhány nagyívű kalandot.

✒️A szerzőről – érdekességek

Adolf Mützelburg neve ma elsősorban A világ ura kapcsán ismert, mint Alexandre Dumas „folytatótársa”. A kiadások többsége Dumas nevét is címre emeli („Dumas–Mützelburg: A világ ura”), ami jól mutatja, hogy marketing szempontból az eredeti szerző hírnevét használták fel a folytatáshoz.

Mützelburg a 19–20. század fordulóján több, Dumas világához kapcsolódó, illetve kalandregényes művet írt, de egyik sem lett annyira ismert, mint ez a Monte Cristo-folytatás. A korabeli kiadók előszeretettel jelentették meg Dumas nevével együtt, mintegy „garanciaként”.

Érdekesség, hogy a magyar kiadások egy része (pl. Rege, Singer és Wolfner) kifejezetten világirodalmi klasszikusok sorozatában hozta ki a regényt, ami mára kissé félrevezetőnek tűnhet. Ma inkább úgy érdemes rá tekinteni, mint egy ügyes, korabeli „spin-off”-ra, amely egy nagy mester árnyékában született, és ott találta meg a maga olvasóit.

🎯Célközönség

Megjelenésekor A világ ura kifejezetten Monte Cristo-rajongóknak készült: azoknak, akik nem tudtak elszakadni Edmond Dantès legendás történetétől, és vágytak egy „mi van tovább?” jellegű válaszra. Azóta is ez a legjellemzőbb célközönsége: akik szeretik a 19. századi francia kalandregény-hagyományt, és nyitottak egy utólagos, romantikus folytatásra.

Ma a könyv jó választás:

klasszikus kalandregény-rajongóknak;

Monte Cristo-fanoknak, akik mindent elolvasnak a témában;

olyan olvasóknak, akik könnyen befogadható, sodró, romantikus történetre vágynak;

antikvár-vadászoknak, akik szeretik a különleges, félig-feledett világirodalmi „mellékágakat”.

Nem elsősorban iskolai anyag vagy „kötelező klasszikus”, inkább színtiszta szórakoztató irodalom egy régi korszak ízlésének megfelelően – de épp ettől lehet nagyon szerethető.

💎Kiadás, ami sokat ér

Gyűjtői szempontból a legizgalmasabbak a korai magyar kiadások, különösen a Singer és Wolfner-féle többkötetes változat („A világ ura I–IV.” két kötetben), jó állapotban, eredeti kiadói kötésben. Ezek az antikváriumokban ritkábban bukkannak fel, áraik állapottól, díszítéstől függően szerényebb, de stabil gyűjtői szintet képviselnek.

A Rege Kft. 1990-es, kétkötetes kiadása ma inkább olvasói értéket jelent; antikváriumokban 1–3000 Ft körüli áron forog, attól függően, mennyire szép a példány. A modern e-könyvkiadások nyilván nem gyűjtői darabok, de a szöveg hozzáférését nagyban segítik.

Ha befektetésként gondolkodsz, érdemes a régi, teljes sorozatokat, különleges kötéseket keresni; dedikációk, ex librisek tovább növelhetik az értéket. A könyv nem tartozik a legdrágább antikvár tételek közé, de egy jól összeállított Dumas–„utóélet” kollekcióban kifejezetten mutatós darab.

🔎Érdekesség a könyvről

A világ ura jó példája annak, hogyan működött a „brandépítés” már bő száz évvel ezelőtt is. A kiadók nagyon hamar ráéreztek, hogy Dumas neve önmagában is vonzó – így minden, ami kapcsolható volt hozzá (folytatás, átdolgozás, „regénye nyomán” készült mű), könnyebben talált olvasót.

A rajongói attitűd sem új: a kiadói szövegek ma is hangsúlyozzák, hogy Monte Cristónak „nem egyszerű olvasói – rajongói” vannak, akiknek ez a folytatás készült. Ha ma történne, valószínűleg fanfiction-platformokon indulna, aztán lenne belőle papírkiadás.

Érdekesség, hogy a „világ ura” kifejezés azóta is gyakran bukkan fel különböző kontextusokban – hol iróniával, hol komolyan –, de kevesen tudják, hogy egy ilyen, félig elfeledett Dumas-univerzum-folytatás címeként is élt. Egy antikvár példány egyszerre lehet tehát irodalmi kaland és beszélgetésindító darab a polcon: „tudtad, hogy Monte Cristónak van ilyen spin-offja is?”