Kiadás éve
1985
Műfaj I.
Önéletrajz
Műfaj II.
Zenei memoár
Állapot
Újszerű
Ki ne ismerné a nevét? Zalatnay Sarolta, a magyar könnyűzene egyik legerősebb hangú és legdacosabb egyénisége, itt a saját szavaival mesél. Nem szépítget és nem hajlong, mert ő sosem ilyen volt.
A Nem vagyok én apáca már a címével megmondja, kivel lesz dolgunk. Egy nővel, aki nem fér bele a kijelölt keretekbe, és aki a színpadon és az életben is egyaránt teljes erőbedobással élt. Az őszinte, közvetlen hangú vallomásból kirajzolódik a hetvenes évek magyar sztárvilága, a rivaldafény ragyogása és a hozzá tartozó árnyékok is.
Ez a kötet nemcsak egy énekesnő pályájáról szól, hanem egy erős, makacs, sokszor vitatott egyéniségről is, aki magáról beszél, a maga módján. Aki szereti a korabeli magyar könnyűzenét, vagy egyszerűen kíváncsi egy igazi karakter vallomására, annak ez az 1985-ös kiadású darab egy kis időutazás.
Gyűjtőknek és nosztalgiázóknak egyaránt remek szerzemény. Egy kor lenyomata, amelyet most a kezedbe vehetsz.
Hölgyeim és uraim, íme egy könyv, amelynek címe kristálytiszta közlemény: nem, Zalatnay Sarolta nem apáca. Nem is volt az, és nem is tervezte, hogy az lesz. Az apácák nyugalmát és csendjét egy pillanatra se zavarja ez a kötet, őket békén hagyjuk.
Aki viszont szereti, ha a főszereplő nem kér elnézést azért, hogy van véleménye, az itt jó helyen jár. Cini a színpadon is úgy énekelt, mintha a háztetőről próbálná felébreszteni a szomszédságot, és a könyvben sem fogja vissza magát. Közvetlen, szókimondó, és időnként olyan magabiztos, hogy az ember önkéntelenül egyenesebben ül tőle.
Kellemes olvasmány hosszú téli estékre, nosztalgiázós délutánokra vagy arra az esetre, ha a nagynénid mindig is a Zalatnay-lemezeket pörgette. Az 1985-ös kiadás pedig igazi kincs a polcon, amelyre a vendégek rákérdeznek, te pedig titokzatosan mosolyogsz.
Egy a lényeg: apácának ne vedd meg. Mindenki másnak annál inkább. 🙂
Képzeld el, hogy a magyar pop első igazi lázadója nem egy algoritmus által felfuttatott influenszer, hanem egy fiatal lány, aki egyszerűen nem hajlandó beleférni a dobozba. Zalatnay Sarolta, ismertebb nevén Cini, a hatvanas évek végén úgy robbant be a köztudatba, hogy az egész ország tudta, kiről van szó. Hang, attitűd, vagány kiállás: nála ez nem márka volt, hanem természet.
A *Nem vagyok én apáca* ennek a nőnek a saját hangja. Nem PR-szöveg, nem szépen retusált sztori. Vallomásos, elevenen megszólaló olvasmány arról, milyen sztárnak lenni egy olyan rendszerben, amelyik egyszerre rajong érted és figyel téged. Ha a cancel culture, a "hiteles önmagad légy" vagy a nyilvánosság nyomása ismerős téma, itt a korai magyar változatát kapod.
Nem kell hozzá ismerned a korszakot. Elég, ha érdekel, mi van egy ikonikus előadó színpadi fénye mögött, és hogyan őrizheti meg valaki a saját fejét, amikor mindenki más akar dönteni helyette.
Ez nem poros nosztalgia, hanem egy erős női hang a magyar könnyűzene hőskorából. Fogd a kezedbe, és hallgasd meg, mit mond. 🎤
Ár
Kérd az árat
Egyedi példány. Fizetés átutalással, a visszahívás után.
Szeretném megvenni
Add meg a neved és a telefonszámod – visszahívlak, megbeszéljük a részleteket, a fizetés pedig átutalással történik.
Inkább hívnál? +36203560714
A kötetről
📝Kritika
A kötet megjelenésekor, 1985-ben a közönség elsősorban nem irodalmi alkotásként, hanem egy közismert előadóművész személyes vallomásaként fogadta. Az érdeklődés a szerző ismertsége és pályájának feszültségekkel teli íve körül összpontosult, ahogy az a korszak sztáréletrajzainál általában lenni szokott.
A recepció jellemzően három dolgot emelt ki. Az első az őszinte, közvetlen hangvétel, amely eltér a korszak hivatalosabb, simára csiszolt portréitól. A második a személyesség ereje: az olvasó nem távolságtartó életrajzot, hanem egy érintett szemszögét kapja. A harmadik a korszak, a magyar könnyűzene és a szórakoztatóipar világának hiteles lenyomata.
A szakmai megítélés ma a műfaji besorolásnál is árnyaltabb. Nem tekinthető irodalmi mérföldkőnek, de értékes korrajz és forrás mindenkinek, aki a magyar popkultúra történetét, a hatvanas-hetvenes évek előadói világát vagy egy női előadó helyzetét kutatja. Kritikai megjegyzések leginkább a vallomásos műfajok természetes korlátait érintik: az önértelmezés óhatatlanul szubjektív, és az olvasónak érdemes más forrásokkal is egybevetnie.
Rajongóknak és gyűjtőknek egyaránt kedves, jól azonosítható darab a korszak könyvtermésében.
📰Aktualitása
Zalatnay Sarolta története ma is megszólít, mert a hírnév, a szabadság és a megfelelési kényszer örök témáit járja körül. A mai közösségimédia-világban mindenki saját imázst épít, és folyamatosan számolnia kell a nyilvánosság ítéletével. Ebben a helyzetben különösen tanulságos olvasni valakit, aki már jóval a like-ok előtt megtapasztalta, milyen az, amikor egy ország a véleményét mondja a magánéletedről.
Társadalmi szempontból a könyv a női szerepek kérdéséhez is hozzászól. A cím már önmagában is állásfoglalás: nem fogadom el, hogy a nőtől tisztaságot, visszafogottságot vagy engedelmességet várjanak el pusztán azért, mert nő. Ez a vita ma sem zárult le, csak más formában jelenik meg.
Politikai-szociológiai olvasatban a kötet azt is megmutatja, hogyan működött a népszerűség és a hatalom viszonya a késő szocializmus világában: mi fért bele, mi nem, és mibe került a határokat feszegetni. Ezek a kérdések, a kultúra szabadsága, a közszereplők kiszolgáltatottsága, az önálló életút ára, ma is élők.
A könyv így nemcsak egy énekesnő emlékeit őrzi, hanem tükröt tart a mai olvasónak is.
👥Fogadtatás és népszerűség
Zalatnay Sarolta neve a magyar könnyűzenében sosem jelentett langyos középutat. Cini a hazai pop- és rockélet egyik legszínesebb, legvitatottabb alakja volt, és a közönség már a könyv megjelenése előtt is kíváncsi volt rá. Az 1985-ös kötet ezt a kíváncsiságot szolgálta ki. Az olvasók nem pusztán egy énekesnő visszaemlékezését kapták kézbe, hanem egy közismert, sokat pletykált nő saját hangját is.
A korabeli fogadtatást nehéz pontosan felmérni, mert a magyar sajtó akkoriban másként kezelte a sztárokat, mint ma. Az viszont jól látszik, hogy az ilyen vallomásos, személyes hangú könyvekre nagy volt az igény. A cím is sokat elárul: határozott, kicsit dacos mondat, amely a szerző közismert és sokat idézett imázsára felel.
Az idők során a kötet a magyar könnyűzenei emlékirodalom kedvelt darabja lett. Gyűjtőknek és a hetvenes–nyolcvanas évek iránt nosztalgiázóknak egyaránt érdekes. Vitatott is maradt, ahogy minden olyan könyv, amelyben valaki a saját szemszögéből mondja el a történetét. Éppen ez adja a báját: sosem tudhatod biztosan, hol ér véget a vallomás, és hol kezdődik a legenda.
Részletek és érdekességek
📖Olvasási tanács
Ne tárgyilagos életrajzként kezdj bele! Ez Zalatnay Sarolta saját hangja, saját szemszöge, és pont ettől lesz élvezetes. Olvasd úgy, mintha egy különleges ember mesélne neked egy hosszú estén, szeretettel, dacosan és a maga módján őszintén.
Figyeld, hogyan beszél önmagáról: mit tart fontosnak, miről szól szívesen, és hol válik szűkszavúbbá. Az ilyen emlékiratokban sokszor a kihagyások és a hangsúlyok mondják el a legtöbbet. Hagyd, hogy a kor is megszólaljon: a hetvenes–nyolcvanas évek magyar pop- és rockvilága, a színpadi lét, a hírnév ára és a korszak mindennapjai.
Mit ne várj tőle? Nem szakmai zenetörténeti kézikönyv, és nem is hivatalos, minden állítást igazoló dokumentáció. Inkább hangulat, személyiség, korrajz és emberi történet.
Kinek ajánlom? A Cini-rajongóknak, a nosztalgiázóknak, a magyar könnyűzene iránt érdeklődőknek és mindenkinek, akit érdekel, milyen egy nagy egyéniség a saját szemével. Kisebb adagokban is jó olvasmány: egy-egy fejezet este, egy csésze tea mellett. 🙂
✒️A szerzőről – érdekességek
Zalatnay Sarolta, ismertebb nevén Cini, a magyar könnyűzene egyik legkülönlegesebb színpadi jelensége volt. Rekedtes, erős hangja, vagány fellépése és szókimondó stílusa miatt a sajtó és a közönség gyakran a „magyar Janis Joplinként” emlegette. Ez a hasonlat jól mutatja, mennyire kilógott az akkori, sokszor fegyelmezett magyar pop világából.
Nevét nemcsak a zenéje tette ismertté. Magánélete és közéleti szerepeinek hullámzása is sok szóbeszédet szült, az 1970-es évek közepén pedig jogi ügyei is a figyelem középpontjába kerültek. A későbbi legendák egy része nyilván ezekből táplálkozik. Pontosan ezért érdekes, hogy egy ilyen sokat emlegetett előadó önállóan, a saját szavaival mesél a könyvben.
A cím, a *Nem vagyok én apáca*, egyszerre csibészes és önironikus. Egy olyan nő magabiztos kijelentése, aki sosem akart a szabályos, szolid mintába beilleszkedni.
Érdekesség, hogy Zalatnay a későbbi évtizedekben is megmaradt a köztudatban: pályája hullámzó volt, de a neve a mai napig a hetvenes évek magyar könnyűzenei élményét idézi. Aki antikváriumban ráakad erre a kötetre, egy darab magyar popkultúra-történetet tart a kezében.
🎯Célközönség
Ez a könyv elsősorban azoknak szól, akik szeretik az őszinte, színes egyéniségű előadók vallomásait, és kíváncsiak a magyar könnyűzene egy sajátos, nagy hatású alakjára. Zalatnay Sarolta, vagyis Cini neve a hazai pop történetében külön fejezetet érdemel. A cím is sokat elárul róla: nem szende, nem szerénykedő, hanem vagány, önfejű és megosztó egyéniség.
Megjelenésekor, 1985-ben a célközönség a korabeli slágerek és az énekesnő pályája iránt érdeklődő, szélesebb olvasóréteg volt. Elsősorban azok vették a kezükbe, akik fiatalon követték a pályáját, és kíváncsiak voltak a színfalak mögé, az emberre a színpadi kép mögött. A kor olvasói ráadásul ritkán találkoztak ilyen közvetlen hangú sztárvallomással.
Ma a könyvet más is keresi. Ott vannak a nosztalgiázók és a retró zenei világ szerelmesei, a kádárkori popkultúra kutatói és az antikvár gyűjtők. A mai olvasónak egyszerre élmény és korrajz: megmutatja, milyen volt sztárnak lenni a szocializmus idején. Aki kedveli az egyszerre szórakoztató és emberi történeteket, jó szívvel fogja forgatni.
💎Kiadás, ami sokat ér
A gyűjtők számára ez a kötet nem ritkaság a szó szoros értelmében, de a hazai könnyűzenei emlékek között kedvelt, folyamatosan keresett darab. A legtöbbet természetesen az 1985-ös első kiadás ér, mégpedig minél jobb állapotban: ép gerinccel, tiszta lapokkal, lehetőleg az eredeti védőborítóval, ha van ilyen. Ha a példány ráadásul a szerző dedikációját őrzi, az jelentősen megemelheti az értékét, hiszen a Zalatnay-rajongók az autogramos darabokra különösen vevők.
Az árról óvatosan érdemes beszélni. Jó állapotban jellemzően a kedvezőbb áru, könnyen megfizethető antikvár könyvek közé sorolható, a szép, hiánytalan, főleg dedikált példányok viszont ennél többet is megérhetnek. Az ár ingadozhat attól függően, hogy éppen mennyire van a figyelem középpontjában a szerző.
Felkapottsága a retró iránti divattal együtt hullámzik. Amikor a régi magyar sztárok, a beat- és popkorszak újra előtérbe kerül, megélénkül a kereslet. Gyűjteményekbe tökéletesen illik a hasonló korszakú zenészéletrajzok és a korabeli lemezek mellé.
🔎Érdekesség a könyvről
Zalatnay Sarolta a magyar pop egyik legszínesebb, legtöbbet emlegetett figurája volt, aki gyerekkorában Cini becenéven lett ismert, és ezt a nevet sokan máig így használják. Már ez is mutatja, mennyire közel érezték magukhoz a hallgatók. Pályáját sok év alatt nagy fordulatok, látványos hullámvölgyek és újrakezdések tarkították, ezért az élete a bulvár számára is kimeríthetetlen téma volt.
A korabeli közbeszédben gyakran rivalizálásként emlegették a női énekesek közötti versengést. Ezek a hírek többnyire a sajtó és a közönség képzeletében éltek tovább, és ma már inkább a korszak hangulatához tartoznak. Zalatnay pedig tudta, hogyan keltsen feltűnést: öltözködése, fellépései és szókimondása miatt sosem volt szürke figura.
A könyv címe is jellemző. A „Nem vagyok én apáca” mondat egyszerre vall önirónikus, élvezetre éhes, a szabályokat nem mindig tisztelő hozzáállásról, és üzenet azoknak, akik a tökéletes erkölcsi mintát várták tőle. Fel is lehet fogni egyfajta védekező kacsintásként. Az olvasók ma is szívesen idézik fel, mekkora közszereplő volt a szerző, még ha a részletekre már nem is mindenki emlékszik pontosan.
📚Hasonló könyvek
Marianne Faithfull – Faithfull
Tina Turner – Tina (I, Tina)
Edith Piaf – Életem
Janis Joplin – Janis (Love, Janis, Laura Joplin gyűjtése)