Kiadás éve
1966
Műfaj I.
Klasszikus regény
Műfaj II.
Lélektani regény
Állapot
Jó állapotú
Egyetlen betű. Skarlátvörös selyemből, aranyszállal hímezve, jól láthatóan a mellkasra varrva. Elég ennyi ahhoz, hogy egy ember egész élete megváltozzon, és hogy egy közösség a saját lelkiismeretével kényszerüljön szembenézni.
Nathaniel Hawthorne regénye a XVII. századi puritán Új-Anglia világába visz. Ott a hit és a szigor szorosan összefonódik, a közösség pedig mindent lát, mindent ítél, és nagyon ritkán felejt. A főhőse egy asszony, aki fölemelt fejjel viseli a megbélyegzést, miközben körülötte mindenki mást gondol és mást rejteget, mint amit mutat.
Ez az amerikai irodalom egyik alapköve, de nem szoborszerű, poros klasszikus. Feszült, sűrű hangulatú, érzelmekkel és titkokkal teli történet. Bűnről és bűnhődésről szól, bátorságról és képmutatásról, arról, hogy mit tesz velünk a kimondatlan titok, és mit adhat a méltóság.
Aki egyszer belekezd, nehezen felejti el ezt a piros betűt. Ez az 1966-os kiadású antikvár példány igazi olvasói kincs azoknak, akik szeretik a tartalmas, időtálló irodalmat. 📖
Hawthorne ebben a regényben bebizonyítja, hogy egy betű többet mond, mint ma egy egész kommentszekció. És ez a betű még stílusos is: skarlátvörös, aranyhímzéses, a legpompásabb jelmondat, amit valaha ruhára varrtak. Igaz, nem önszántából viseli senki.
A történet helyszíne a XVII. századi puritán Boston, ahol a szomszédok nemzeti sportja a mások dolgába való beleszólás. Pletykaszolgáltatás? Dehogy, az erkölcsi felügyelet! Sosem ért rá senki ennyit, hogy a másik házába bekukucskáljon. Közben a főhősünk olyan méltósággal viseli a helyzetet, hogy a szigorú közösség lassan maga is zavarba jön.
Hawthorne mondatai elegánsak, kicsit hosszabbak, mint amihez a mai gyors világban hozzászoktunk. Ezért érdemes kényelmes fotelt, meleg teát és némi türelmet készíteni hozzájuk. Cserébe kapunk egy remekül megírt lélektani történetet, ahol minden szereplő titkol valamit, és a legszebb ruhadarab is súlyos jelentést kap.
Az 1966-os antikvár kiadás pedig tökéletes választás annak, aki szeret a lapok között kalandozni, és nem bánja, ha a könyv már élt egy kicsit. 😉
Képzeld el, hogy egyetlen rossz döntésedért az egész város téged néz, ítélkezik, suttog a hátad mögött. Nincs mély levegő, nincs törlés, nincs „kilépek az alkalmazásból". Hester Prynne egy 17. századi puritán kisvárosban él, és a közösség egy jelet tűz a mellére, hogy mindenki, minden áldott nap lássa, mit gondol róla.
Hangzik ismerősen? Pedig ez a regény 1850-es. Hawthorne mégis olyasmiről ír, amit a közösségi média korában mindannyian ismerünk: megbélyegzés, nyilvános megszégyenítés, kirekesztés, kollektív erkölcsi felháborodás. Közben ott van a kérdés, hogy ki ítélkezik, és mennyire tiszta a kezük azoknak, akik a legnagyobb hangon teszik.
Nem kell félni a „kötelező olvasmány" címkétől. A könyv rövid, feszes, tele van feszültséggel, titkokkal, és Hester hihetetlenül erős főhős: nem esik össze, nem kér bocsánatot a tömegtől, a maga útját járja. Ha szeretsz olyan történeteket, ahol a csendes ellenállás többet ér a hangoskodásnál, ez a te könyved. 🔥
Ár
Kérd az árat
Egyedi példány. Fizetés átutalással, a visszahívás után.
Szeretném megvenni
Add meg a neved és a telefonszámod – visszahívlak, megbeszéljük a részleteket, a fizetés pedig átutalással történik.
Inkább hívnál? +36203560714
A kötetről
📝Kritika
A regény 1850-es megjelenésekor azonnali sikert aratott, a korabeli beszámolók szerint az első kiadás gyorsan elfogyott. A fogadtatás ugyanakkor korántsem volt egyöntetű. Egyes korabeli bírálók, főként erkölcsi alapon, kifogásolták a bűn és a bűnhődés ábrázolását, mások viszont éppen a lélektani mélységet és a tömör, szimbólumokkal telített prózát dicsérték.
Az utókor egyértelműen az amerikai irodalom egyik alapművének tekinti. Henry James az 1879-ben megjelent Hawthorne-monográfiájában is kiemelt helyen kezelte, és a későbbi amerikai irodalomtörténet-írás is rendszeresen a nemzeti irodalom megalapozó művei közé sorolja. D. H. Lawrence a *Studies in Classic American Literature* című kötetében élesen, kritikusan vizsgálta a mű kettősségeit, ami jól mutatja, mennyire gazdag és vitára ingerlő a szöveg.
A szakmai olvasatok jellemzően négy dolgot emelnek ki: a szimbolikus szerkesztésmódot, a puritán közösség kritikus ábrázolását, a főszereplő nő összetett jellemét és a regény morális kétértelműségét. Ma már inkább az a kérdés, hány újabb olvasatot bír el a mű, nem az, hogy klasszikus-e.
📰Aktualitása
Hawthorne regénye a 17. századi Újangliába visszanézve nagyon is mai kérdéseket tesz fel. Ki dönti el, mi számít bűnnek, és ki jogosult ítélkezni mások felett? A közösségi kirekesztés, a nyilvános megszégyenítés és a bélyegzés mechanizmusai a digitális korban új formát öltöttek, de lényegük ugyanaz: a csoport egyetlen cselekedetre redukálja az embert, és ahhoz köti az identitását.
A könyv a nők erkölcsi megítélésének kettős mércéjéről is szól. Arról, hogy a társadalom mennyivel szigorúbban bünteti az egyiket, mint a másikat, és hogyan működik a hatalom, ha vallási vagy erkölcsi szabályokra hivatkozik. A vallási dogmatizmus, az erkölcsi fölény látszata és a rejtett képmutatás ma is felismerhető jelenségek a politikai és közéleti vitákban.
Végül a regény azt is megmutatja, hogyan lehet méltósággal élni a megbélyegzés közepette, és hogyan változhat meg egy jel jelentése, ha az viseli, aki nem hajlandó összetörni alatta. Ezért szól hozzánk ma is: nem csupán történelmi dráma, hanem tükör a saját ítélkezési reflexeinkhez.
👥Fogadtatás és népszerűség
A skarlát betű 1850-ben jelent meg Bostonban, és már a kezdet kezdetén igazi könyvsiker volt. A közkeletű adatok szerint az első, szerény példányszámú nyomás pár héten belül elfogyott. Hawthorne addig főleg novellistaként volt ismert, ezzel a regénnyel lett belőle az amerikai irodalom egyik nagy alakja.
A siker mellett viták is kísérték. Egyes korabeli kritikusok és egyházi emberek erkölcstelennek találták a történetet, mert szerintük túl megértően bánik a bűnnel. Mások épp a lélektani mélységét és a mondatai súlyát dicsérték. Hawthorne tehát megosztotta az olvasókat, és a könyv körül azóta sem csitul a vita.
Később a regény kötelező olvasmánnyá nőtt, az amerikai irodalom egyik alapkövének tartják. Írók, irodalmárok és kritikusok generációi elemezték a bűn, a szégyen és a közösségi ítélkezés ábrázolását. Színpadra, filmre és képernyőre is újra meg újra adaptálták.
Magyarul is régóta olvasják, és ez az 1966-os kiadás a hazai olvasástörténet egy darabját őrzi. A skarlát betű azért maradt él, mert a kérdései ma is aktuálisak: mit kezd a társadalom a „másikkal”, és mit tesz a szégyen az emberrel?
Részletek és érdekességek
📖Olvasási tanács
Ne rohanj vele! Hawthorne nem a pörgős cselekményre épít, hanem a hangulatra és a belső vívódásokra. Az első oldalakon a régies, hosszan kanyargó mondatok megdolgoztatnak, de néhány fejezet után belejössz a ritmusba. Érdemes esténként, csendben, kisebb adagokban olvasni.
A regény elé írt bevezető, a *Vámház*, sokaknak lassúnak tűnik. Ha elakadsz benne, nyugodtan lapozz előre, és térj vissza hozzá később. Olvasás közben figyeld a szimbólumokat: a színeket, a fényt és az árnyékot, a természetet és a nevek jelentését. Hawthorne szinte minden jelenetbe rejt egy-egy jelképet.
Ne várj tőle krimit vagy romantikus szerelmi történetet! Inkább erkölcsi dráma, amely a közösség ítéletéről, a bűntudatról és a lelkiismeretről szól. A fordulatok ritkák, a hangsúly az emberi lelken van.
Kinek ajánlom? Annak, aki szereti a klasszikusokat, a lélektani irodalmat vagy a 17. századi puritán világ hangulatát. Diákoknak és irodalomkedvelőknek is jó választás. 📖 Ha kedveled az olyan könyveket, amelyek után még napokig gondolkodsz, ezt jó kézbe veszed.
✒️A szerzőről – érdekességek
Nathaniel Hawthorne Salemben született 1804-ben, és ugyanaz a város adta a könyv hátterét is, amelyet a boszorkányperek tettek hírhedtté. Az egyik ősét a perek bírái közt tartják számon. A közkeletű történet szerint az író ezért tett a vezetéknevébe egy *w* betűt, hogy eltávolodjon a család múltjától. Nem tudjuk biztosan, mennyire volt ez tudatos, de az író műveiben valóban végigvonul a bűn és az örökölt teher témája.
A regény születésének is van egy kis kisvárosi sztorija. Hawthorne a salemi vámhivatalban dolgozott, de politikai váltás után elvesztette az állását. A hagyomány szerint a felesége, Sophia, ezt a fordulatot örömmel fogadta, mert így végre lett ideje az írásra. A skarlát betű ebből a kényszerű szünetből született meg.
A bevezető, a *Vámház*, azt a játékot űzi, hogy az író egy régi iratcsomóra és egy kopott, hímzett betűre bukkant a hivatal padlásán. Hogy ebből mennyi a valóság és mennyi az irodalmi fogás, azt ma is vitatják. A salemiek egy része sértve érezte magát a vámházi kollégák karikírozása miatt.
Hawthorne barátsága Herman Melville-lel is híres: Melville a *Moby Dicket* neki ajánlotta.
🎯Célközönség
Ez a könyv azoknak szól, akik szeretik, ha egy regény nemcsak mesél, hanem gondolkodni is hagy. Bűnről, szégyenről, közösségi ítélkezésről és belső szabadságról szól, sűrű hangulatban, szinte festői képekkel. Ajánlom a klasszikus amerikai irodalom kedvelőinek, az irodalom iránt érdeklődő diákoknak, tanároknak, és mindenkinek, aki szívesen olvas lélektani regényt, ahol a tét az emberi lelkiismeret.
A megjelenéskor, 1850-ben a regény a korabeli amerikai olvasóközönségnek szólt, akinek a puritán örökség még eleven és fájdalmasan ismerős volt. Hawthorne a saját nemzeti múltjával nézett szembe. A magyar olvasók számára később a világirodalmi tájékozódás része lett, és az 1966-os kiadás idején is főként a kötelező és ajánlott olvasmányok világából, iskolai és művelődési közegből találta meg az olvasóit.
Ma többféle okból veszik kézbe. Sokan irodalmi, egyetemi vagy érettségi felkészülés miatt, mások kíváncsiságból, mert a téma, vagyis a nyilvános megszégyenítés és a közösségi ítélet, ma is döbbenetesen aktuális. A nyelvezete lassabb, mint a mai regényeké, de aki ráhangolódik, annak különleges élményt ad. 📚
💎Kiadás, ami sokat ér
Az 1966-os magyar kiadás elsősorban olvasópéldányként és hangulatos, korabeli kötetként értékes. Nem tartozik a nagy ritkaságok közé, mert az ilyen világirodalmi klasszikusokat a korszakban nagy példányszámban nyomtatták. A gyűjtői érték ezért inkább az állapoton múlik: ép gerinc, tiszta lapok, hiánytalan, szép borító vagy védőborító esetén érdemes becsülni. Ha a példány szinte újszerű, jegyzetektől, tintafoltoktól és könyvtári bélyegzőktől mentes, az már jóval többet ér, mint egy elnyűtt darab.
Óvatosan fogalmazva: ez a kiadás jellemzően a mérsékelt árfekvésű antikvár könyvek közé tartozik, nem pedig a felhajtott gyűjtői csúcstételek közé. Az ár ennek ellenére változhat a kiadó, a fordítás, a borító és a példány állapota szerint. Ha sorozatban gyűjtöd a klasszikusokat, vagy egy egységes polcot állítanál össze a korszak kiadásaiból, ez a kötet jó, megbízható darab.
Az érdekesebb gyűjtői célpontok általában a régebbi, korai magyar kiadások, amelyek ritkábbak. Ez a példány viszont ott erős, ahol olvasni szeretnél valamit, ami tisztességesen kézbe vehető és könyvespolcra is szép.
🔎Érdekesség a könyvről
Hawthorne neve is tartogat egy kis titkot. A családnév eredetileg Hathorne volt, és az író később tett bele egy „w” betűt. Egyes források szerint azért, hogy eltávolodjon a híres-hírhedt őstől, aki a salemi boszorkányperekben bíráskodott. Az író ősei között valóban volt ilyen bíró, és a puritán múlt terhe végigkíséri az életművét.
A regény híres bevezetője, A vámház, szintén jó sztori. Hawthorne valóban dolgozott a salemi vámháznál, majd politikai változások miatt elvesztette az állását. Az irodalomtörténet szerint a kudarc után lett igazán termékeny, és ekkor írta meg ezt a regényt. A bevezetőben egy talált kéziratról szóló mese is szerepel, ami irodalmi játék, nem valós dokumentum.
A kor irodalmi életéből: Herman Melville a *Moby Dicket* Hawthorne-nak ajánlotta. Az író barátja volt Franklin Pierce, a későbbi amerikai elnök is.
A történet többször filmre került. Az 1995-ös hollywoodi változat, Demi Moore főszereplésével, a könyvtől erősen eltért, és ezért sok kritika érte. A 2010-es *Easy A* című tinivígjáték pedig modern köntösben utal a regényre. Ha tehát valaki azt hiszi, hogy a Skarlát betű csak a tankönyvek világa, annak mutasd meg: a popkultúra is szereti.
📚Hasonló könyvek
Nathaniel Hawthorne – A hét orom háza
Arthur Miller – A salemi boszorkányok
Edith Wharton – Az ártatlanság kora
Gustave Flaubert – Bovaryné
Thomas Hardy – A d'Urberville-ek Tesse