Kiadó
Európa Könyvkiadó
Kiadás éve
1969
Műfaj I.
Fejlődésregény
Műfaj II.
Önéletrajzi ihletésű regény
Van egy könyv, amely egy egész évszázad óta bizonyítja: az igazán nagy irodalom sosem évül el. Az Örök szolgaság W. Somerset Maugham legszemélyesebb, legmélyebb regénye — egy fiatalember küzdelme az élettel, a szerelemmel, a hivatással és önmagával, egy olyan úton, amelyen mindannyian végigmentünk már valamilyen formában.
Philip Carey története nem egyszerű regény: önéletrajzi vallomás, amelyben Maugham a saját sebeit, kudarcait és felnövésének fájdalmát írta bele minden sorba. Az 1969-es Európa Könyvkiadó-féle kiadás Gáspár Margit klasszikus fordításában kínálja ezt a magyar olvasóknak — egy olyan könyvet, amit sosem nyomtak ki a világ könyvespolcairól, mert a témái egyszerűen örökérvényűek.
Ha szereted az olyan regényeket, ahol a főhős igazi, hús-vér emberként küzd a saját korlátaival, ez a könyv neked való. 📖 Ritkán találkozunk ilyen őszinte, fájdalmasan igaz önvallomással a szépirodalom klasszikusai között.
Oké, gondolj bele: van egy sztori arról, hogy egy fiatal srác próbálja kitalálni, ki is ő valójában, miközben mindenki más elvárása szerint akarna élni — hangzik ismerősen? A Örök szolgaság pontosan ez, csak 1915-ből, és pontosan ezért annyira relatable még most is.
Philip Carey végigmegy azon, amin szerintem mindenki: rossz döntések, toxikus kapcsolatok, identitáskeresés, karrierválasztási szorongás — csak épp cilinderben és keménykalapban. Maugham nem finomkodik: nála nincs happy end csak azért, hogy jól érezd magad, hanem valódi karakterfejlődést kapsz, amiért megdolgozik a főhős.
Az író maga is elég vad élet volt egyébként — kém is volt az MI6-nál az első világháborúban, szóval nem egy unalmas könyvtárpatkány írta ezt a sztorit. Ha szereted a mély, karakterközpontú történeteket, amik nem féltek kimondani, hogy az élet nem mindig fair, ez a klasszikus pontosan azt adja, amit egy jó "coming of age" sztoritól elvársz — csak épp már megállta a helyét több mint 100 éve.
Oké, gondolj bele: van egy sztori arról, hogy egy fiatal srác próbálja kitalálni, ki is ő valójában, miközben mindenki más elvárása szerint akarna élni — hangzik ismerősen? A Örök szolgaság pontosan ez, csak 1915-ből, és pontosan ezért annyira relatable még most is.
Philip Carey végigmegy azon, amin szerintem mindenki: rossz döntések, toxikus kapcsolatok, identitáskeresés, karrierválasztási szorongás — csak épp cilinderben és keménykalapban. Maugham nem finomkodik: nála nincs happy end csak azért, hogy jól érezd magad, hanem valódi karakterfejlődést kapsz, amiért megdolgozik a főhős.
Az író maga is elég vad élet volt egyébként — kém is volt az MI6-nál az első világháborúban, szóval nem egy unalmas könyvtárpatkány írta ezt a sztorit. Ha szereted a mély, karakterközpontú történeteket, amik nem féltek kimondani, hogy az élet nem mindig fair, ez a klasszikus pontosan azt adja, amit egy jó "coming of age" sztoritól elvársz — csak épp már megállta a helyét több mint 100 éve.
Ár
11 900 Ft
Egyedi példány. Fizetés átutalással, a visszahívás után.
Szeretném megvenni
Add meg a neved és a telefonszámod – visszahívlak, megbeszéljük a részleteket, a fizetés pedig átutalással történik.
Inkább hívnál? +36203560714
A kötetről
📝Kritika
Amikor 1915-ben megjelent, az Örök szolgaság meglehetősen hűvös fogadtatásban részesült a korabeli brit és amerikai kritikusok részéről — sokan túl őszintének, túl kíméletlennek találták a főhős gyengeségeinek ábrázolását. A hivatalos kritikai konszenzus akkoriban még nem látta azt, amit ma már tudunk: hogy egy időtlen mesterművel álltak szemben.
Az idő azonban igazságot szolgáltatott a regénynek. Mára általánosan elismert tény, hogy Maugham ezzel a könyvvel alkotta meg legjelentősebb és legszemélyesebb művét, amelyet a kritikusok és olvasók egyaránt életműve csúcspontjának tartanak. A regény sosem került le a nyomtatásból, ami önmagában is ritka teljesítmény egy több mint száz évvel ezelőtt megjelent könyv esetében.
A szakmai recepció az évtizedek során egyre inkább az önéletrajzi hitelességet és a lélektani mélységet emelte ki, amely a mű igazi erejét adja.
📰Aktualitása
Bár száz évvel ezelőtt íródott, a regény alapkérdései — ki vagyok én, és mit várok az élettől — semmit sem vesztettek aktualitásukból. Philip Carey küzdelme a saját korlátaival, a társadalmi elvárásokkal és az önmegvalósítással pontosan azokat a kérdéseket feszegeti, amelyekkel a mai fiatalok is nap mint nap szembesülnek egy egyre bizonytalanabb, gyorsan változó világban.
A regény emellett kényes témákat is érint: a fizikai másság okozta társadalmi kirekesztést, a toxikus kapcsolatok csapdáit, és azt, hogy mennyire nehéz kilépni olyan mintákból, amelyek ártanak nekünk. Ezek a témák a mentális egészség és önismeret körüli mai társadalmi diskurzusban is rendkívül relevánsak.
A könyv arra is remek példa, hogy egy adott korszak társadalmi normái — az osztálykülönbségek, a szakmaválasztás kényszere, a vallási nevelés hatásai — hogyan formálják az egyéni sorsokat, ami ma is aktuális párhuzamokat kínál a saját döntéseink és korlátaink megértéséhez.
👥Fogadtatás és népszerűség
A megjelenéskor a regény vitákat váltott ki: a korabeli kritikusok egy része túlságosan nyersnek és pesszimistának találta a történetet, amely nem kímélte a főhőst a gyengeségei bemutatásától. Az irodalmi körökben azonban egyre inkább felismerték, hogy Maugham valami újat hozott: egy kendőzetlenül őszinte önéletrajzi regényt, amely nem próbálta megszépíteni a felnövés fájdalmát.
Az évtizedek során a regény népszerűsége folyamatosan nőtt, és mára Maugham életművének csúcspontjaként tartják számon. Az író maga is ellentmondásos figura volt: sikeres drámaíróból, majd háborús kémből lett a 20. század egyik legolvasottabb regényírója, ami különleges hitelességet adott műveinek.
Magyarországon az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent fordítások — köztük az 1969-es kiadás — hozzájárultak ahhoz, hogy a mű a magyar olvasóközönség körében is klasszikussá váljon, amelyet generációk adtak tovább egymásnak.
Részletek és érdekességek
📖Olvasási tanács
Ha most kezdenéd bele, egy jó tanács: ne várj gyors sodrású cselekményt vagy könnyed szórakozást. Ez egy lassan bontakozó, lélektanilag mély regény, amely inkább a főhős belső fejlődésére, mint külső eseményekre épül.
Adj időt a könyvnek — Philip Carey karaktere fokozatosan tárul fel, és sokszor frusztráló lesz, amit csinál, de éppen ez a lényeg: valódi, hibás, emberi karaktert kapunk, nem egy tökéletes hőst. Ne ijedj meg, ha időnként lassúnak tűnik a tempó, a regény hossza (közel 700 oldal) is jelzi, hogy ez egy alapos, elmélyült olvasási élmény lesz.
Azoknak ajánljuk igazán, akik szeretik a karakterközpontú, önreflexiót igénylő olvasmányokat, és nem zavarja őket, ha egy történet nem ad egyszerű válaszokat. Ha kényelmes, csendes olvasási időt tudsz szánni rá, a regény bőségesen megháláld a türelmet.
✒️A szerzőről – érdekességek
William Somerset Maugham élete önmagában is regénybe illő: Párizsban született 1874-ben, orvosnak tanult, mielőtt író lett volna, és ez a szakmai háttér erősen meghatározta írói szemléletét. Az első világháború alatt a Vöröskereszthez, majd a brit hírszerzéshez (MI6) csatlakozott, és valódi kémként tevékenykedett Franciaországban és Oroszországban.
Az Örök szolgaság kiemelten önéletrajzi mű: Philip Carey sok szempontból Maugham alteregója, aki saját gyerekkori sebeit — köztük a dadogását, amit a regényben a főhős sántaságára cserélt — dolgozta fel a lapokon. Maugham 92 éves koráig élt, és hosszú, kalandos élete alatt a világ egyik legolvasottabb és legjátszottabb szerzőjévé vált.
Érdekesség, hogy a regény kézirata már nyomdában volt, amikor kitört az első világháború — a kiadás így egy történelmi fordulóponttal esett egybe.
🎯Célközönség
Megjelenésekor a regény elsősorban a felnőtt, művelt olvasóközönséget célozta, akik érdeklődtek a lélektani mélységű, társadalomkritikus irodalom iránt — bár a korabeli kritikusok egy része túl nyersnek találta a fiatal olvasók számára. A könyv komplexitása és hossza miatt sosem volt "könnyű" olvasmány.
Ma a célközönség jelentősen kibővült: a klasszikus irodalom szerelmesei mellett egyre több fiatal olvasó fedezi fel a regényt az önismereti és felnövés-témák miatt, amelyek generációkon átívelően relevánsak. Az egyetemi irodalomoktatásban is gyakran szerepel, mint a fejlődésregény és az önéletrajzi fikció egyik alapműve.
Az 1969-es magyar kiadás elsősorban a hazai antikvár- és klasszikus irodalom-gyűjtőknek, valamint azoknak ajánlott, akik szeretik a régi, jól megőrzött könyveket kézbe venni egy modern klasszikus olvasásához.
🔎Érdekesség a könyvről
Kevesen tudják, hogy Maugham valódi kém volt — az első világháború alatt a brit hírszerzésnek dolgozott, és ezekből a tapasztalataiból később külön kémregény-sorozatot is írt (Ashenden, a hírszerző). Elég bulváros fordulat egy olyan szerzőtől, akit ma leginkább finom lélekábrázolással azonosítunk.
A regényt többször is feldolgozták filmen, legismertebb talán az 1934-es és az 1946-os verzió, Leslie Howard főszereplésével egy korai adaptációban. Az is érdekesség, hogy Maugham francia környezetben nőtt fel, franciául tanult meg beszélni előbb, mint angolul — ez a nyelvi háttér sokak szerint hozzájárult jellegzetes, letisztult stílusához.
📚Hasonló könyvek
Charles Dickens – David Copperfield
James Joyce – Ifjúkori önarckép
Thomas Mann – Buddenbrook ház
Gustave Flaubert – Bovaryné
Hermann Hesse – Demian