Kiadó
Európa Könyvkiadó
Kiadás éve
1966
Műfaj I.
Regény a regényben
Műfaj II.
Modern klasszikus
Ritkán találkozik az olvasó olyan könyvvel, amely magáról az írásról, a hazugságról és az igazságról mesél úgy, hogy közben letehetetlen marad. André Gide A pénzhamisítók című regénye pontosan ez: a szerző egyetlen olyan műve, amelyet ő maga is "igazi regénynek" nevezett, és amelyet a két világháború közötti időszak egyik legmerészebb írói kísérleteként tartanak számon.
A történet több szálon fut, számos szereplőt és családot mozgat egy olyan korban, amikor Thomas Mann, Proust és James Joyce is a regény műfaját forradalmasította — Gide bátran állt be közéjük egy formabontó, önreflexív alkotással. A könyvben egy író, Édouard bácsi maga is regényt ír "A pénzhamisítók" címmel, ezzel a valóság és fikció határait mossa el, amitől a mű különlegesen modern olvasmánnyá válik még ma is.
Az 1966-os Európa Könyvkiadó-kiadás Réz Pál klasszikus fordításában, egészvászon kötésben jelent meg, mindössze 15 800 példányban — igazi ritkaság azoknak, akik szeretik kézbe venni a múlt irodalmi kincseit.
Képzeld el, hogy írsz egy könyvet egy íróról, aki éppen egy könyvet ír — arról, amit te éppen csinálsz. Ha ez most kicsit szédülést okozott, gratulálunk, most értetted meg Gide legnagyobb trükkjét! 😄 A pénzhamisítók pontosan ilyen: egy regény a regényírásról, ahol sosem vagy biztos benne, hol ér véget a fikció és hol kezdődik a "valóság" a könyvön belül.
A cím ellenére ne várj heist-filmes hamispénz-drámát tele üldözésekkel — bár egy kis hamispénzes szálvonal is belefér a történetbe, a valódi "hamisítás" itt inkább az emberi kapcsolatokban, a hazugságokban és az önámításban rejlik. Szóval ha azt hitted, hogy ez egy krimi lesz, meglepetés: inkább egy szellemes, elegáns szemlélődés arról, hogyan hazudunk önmagunknak és egymásnak.
Gide annyira komolyan vette ezt a "regény a regényben" játékot, hogy még saját írói jegyzetfüzetét is közzétette hozzá — mert egyszerű öntudatlan íróvá lenni túl unalmas lett volna neki. Egy XX. századi irodalmi Matrjoska-baba, csavaros gondolatokkal.
Gondolj bele: egy könyv, ami arról szól, hogy mennyire nehéz megkülönböztetni, mi az igazi és mi a hamis — az emberekben, a kapcsolatokban, saját magunkban. Hangzik, mint egy mai social media-kritika, ugye? Csak ezt még 1925-ben írták meg, és annyira előremutató volt, hogy ma is friss.
Több fiatal karakter próbálja megtalálni önmagát egy olyan világban, ahol a felnőttek is folyton hazudnak, manipulálnak és szerepet játszanak — pont, mint most, csak Instagram-filterek helyett a párizsi felső középosztály szalonjaiban. Gide egyébként elég "cancel culture előtti" figura volt: nyíltan írt olyan témákról (identitás, szexualitás, vallási nevelés elleni lázadás), amelyek miatt korában komoly felháborodást keltett, és mégis 1947-ben Nobel-díjat kapott az életművéért.
Ha szereted a metaszintű sztorikat, ahol az író folyamatosan játszik veled, és nem ad egyszerű válaszokat, ez a klasszikus pontosan az, amit egy jó "unreliable narrator" -sztoritól elvársz — csak franciásan elegánsan.
Ár
11 900 Ft
Egyedi példány. Fizetés átutalással, a visszahívás után.
Szeretném megvenni
Add meg a neved és a telefonszámod – visszahívlak, megbeszéljük a részleteket, a fizetés pedig átutalással történik.
Inkább hívnál? +36203560714
A kötetről
📝Kritika
A megjelenésekor (1925-ben, Franciaországban) a regény heves szakmai vitákat váltott ki formabontó szerkezete miatt — a kritikusok egy része zseniális kísérletnek, mások inkább kudarcra ítélt, túlbonyolított szerkezetnek tartották. Ez a megosztottság önmagában is jelzi, mennyire előremutató és korát megelőző mű volt.
A mai szakmai recepció egyértelműen Gide legjelentősebb és formailag legmerészebb regényének tartja, amelyet a két világháború közötti korszak legnagyobb írói kísérletei közé sorolnak, olyan nevek társaságában, mint Thomas Mann, Proust vagy Joyce. A "regény a regényben" szerkezet miatt máig gyakran hivatkozási pont a metafikció és az önreflexív narratíva kutatásában.
A magyar kritikai fogadtatás is kiemelte a mű különleges szerkesztését és a francia irodalmi hagyományban elfoglalt egyedi helyét, amelyet Réz Pál fordítása is méltó módon közvetített a hazai olvasók felé.
📰Aktualitása
A regény középpontjában az igazság és a hazugság, az önazonosság és a szerepjáték kérdése áll — olyan témák, amelyek a mai, információval túlterhelt, "hitelesség-válságban" lévő világunkban minden korábbinál aktuálisabbak. Amikor azt kérdezzük, mi az igazi és mi a manipulált tartalom online, Gide száz évvel ezelőtt már ugyanezt a kérdést feszegette az emberi kapcsolatokban.
A mű a fiatal felnőttek identitáskeresését, a családi és társadalmi elvárásokkal való szembenézést is bemutatja, ami a mai generációk számára is releváns olvasási tapasztalatot ad. Gide emellett nyíltan foglalkozott olyan témákkal is, amelyek a vallási nevelés és a konvenciók elleni lázadáshoz kapcsolódnak, ami a mai önmegvalósítás és identitáspolitikai diskurzusokban is visszhangra talál.
A regény formai bátorsága — az író saját alkotói folyamatának bemutatása a szövegen belül — máig inspirálja azokat, akik a hagyományos narratív kereteket feszegetik.
👥Fogadtatás és népszerűség
Megjelenésekor a regény komoly szakmai vitákat generált Franciaországban: formabontó, több szálon futó szerkezete miatt egyesek zsenialitást, mások inkább zavaros kísérletet láttak benne. Gide maga is tudatosan provokálta ezt a reakciót — élete során rendszeresen szembement a korabeli konvenciókkal, amit már gyermekkori szigorú vallásos nevelése ellen érzett lázadása is előrevetített.
Az idő igazolta a regényt: mára Gide egyetlen olyan művének tartják, amelyet ő maga "igazi regénynek" nevezett, és amely a francia modernizmus egyik kulcsalkotásává vált. Az irodalmi elismerés csúcspontja 1947-ben érkezett, amikor Gide elnyerte az irodalmi Nobel-díjat "az élet problémáit és körülményeit állhatatos igazságszeretettel és pszichológiai éleslátással feltáró" munkásságáért.
A mű Magyarországon az Európa Könyvkiadó gondozásában vált szélesebb körben elérhetővé, és a francia irodalom klasszikusai közé emelkedett a hazai olvasóközönség számára is.
Részletek és érdekességek
📖Olvasási tanács
Ha most kezdenéd bele, fontos tudni: ez nem egy lineáris, könnyen követhető sztori, hanem több szálon futó, komplex szerkezetű regény, amely tudatosan játszik az olvasó elvárásaival. Ne várj hagyományos happy endet vagy egyértelmű válaszokat — Gide szándékosan hagy nyitott kérdéseket.
Érdemes figyelni a szereplők közötti kapcsolatokra és arra, ki kinek hazudik, illetve mit rejt el — ez a regény igazi motorja, nem a cím szerinti "hamispénz"-szál, amely csak egy kisebb alszálvonal. Ajánlott csendes, koncentrált olvasási körülmények között nekikezdeni, mert a szerkezet követése némi figyelmet igényel.
Azoknak ajánljuk igazán, akik szeretik az intellektuálisan izgalmas, formabontó regényeket, és nem zavarja őket, ha egy könyv magáról az írás folyamatáról is mesél. Ha ilyen vagy, garantáltan izgalmas felfedezés vár rád.
✒️A szerzőről – érdekességek
André Gide 1869-ben született Párizsban, protestáns családban, és apja korai halála után édesanyja szigorú vallásos nevelésben részesítette — ez a szigor később az egész életét meghatározó lázadás forrása lett. Az író élete során nyíltan szembement a konvenciókkal, amivel korában komoly társadalmi felháborodást keltett, de ez a bátorság tette végül az egyik legjelentősebb XX. századi francia íróvá.
1947-ben, 78 évesen kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, néhány hónappal azután, hogy az Oxfordi Egyetem díszdoktori címmel tüntette ki. Érdekesség, hogy bár Gide számos regényszerű művet írt, kizárólag A pénzhamisítókat nevezte "igazi regénynek" — minden más munkáját másként kategorizálta, ami jól mutatja, mennyire különleges helyet foglalt el ez a mű saját életművében.
🎯Célközönség
Megjelenésekor a regény elsősorban a francia irodalmi elit és a modernista kísérletek iránt érdeklődő olvasóközönséget célozta — összetett szerkezete miatt sosem volt "könnyű" vagy tömegolvasmány. A korabeli kritikusok megosztottsága is jelzi, hogy a mű már akkor is inkább az igényes, elmélyült olvasásra nyitott közönségnek szólt.
Ma a célközönség az egyetemi irodalomoktatás résztvevőitől a formabontó, intellektuális regényeket kedvelő olvasókig terjed, akik szeretik, ha egy könyv megkérdőjelezi a hagyományos narratív kereteket. A metafikciós szerkezet miatt különösen népszerű azok körében is, akik magával az írás folyamatával, az író-olvasó viszonnyal foglalkoznak.
Az 1966-os magyar kiadás elsősorban a klasszikus francia irodalom és az antikvár könyvek gyűjtőinek ajánlott, akik értékelik a Réz Pál-féle igényes fordítást és az Európa Könyvkiadó gondos kivitelezését.
💎Kiadás, ami sokat ér
Az 1966-os Európa Könyvkiadó-kiadás egészvászon kötésben, Kossuth Nyomda gondozásában, mindössze 15 800 példányban jelent meg — ez viszonylag alacsony nyomtatott szám egy klasszikus műhöz.
🔎Érdekesség a könyvről
André Gide élete tele volt provokációval: nyíltan szembement a szigorú vallásos neveltetésével, ami korában komoly társadalmi megrökönyödést keltett, de ez a lázadó szellem adta írói erejének egy jó részét. Elég szórakoztató fordulat, hogy bár számos regényt írt, csak egyet — ezt — tartott "igazi regénynek", a többit szigorúan másképp kategorizálta, mintha külön szabályokat alkotott volna saját életműve számára.
A regény különlegessége, hogy Gide közzétette saját írói jegyzetfüzetét is a könyvhöz kapcsolódóan, amelyben bemutatta, hogyan gondolkodott a regény felépítéséről — ritkán enged egy szerző ilyen bepillantást a saját alkotói folyamatába. 1947-es Nobel-díja is elég pikáns háttértörténettel bír: alig néhány hónappal korábban kapott díszdoktori címet Oxfordtól, mintha a világ hirtelen egyszerre ismerte volna fel élete munkásságát.
📚Hasonló könyvek
Thomas Mann – A Buddenbrook-ház
Marcel Proust – Az eltűnt idő nyomában
James Joyce – Ulysses
André Gide – A Vatikán pincéi
Hermann Hesse – Az üveggyöngyjáték