Kiadó
Singer és Wolfner irodalmi Intézet
Kiadás éve
1941
Műfaj I.
Párbajszabályzat
Műfaj II.
Művelődéstörténet
Valaha volt egy könyv Magyarországon, amelyet huszonkilenc kiadásban adtak ki, és amelyet minden önmagára valamit adó úriembernek ismernie kellett. Nem regény volt, nem verseskötet — hanem egy szabályzat: pontos útmutató arra, hogyan kell becsületét megvédeni, ha valaki megsértette. Ez a könyv Clair Vilmos Párbaj-Codexe.
Az első kiadás 1897-ben jelent meg a Singer és Wolfner gondozásában, amely a korabeli Magyarország egyik legnagyobb és legsikeresebb kiadója volt, az Andrássy út 16. szám alatt. A kódex szinte azonnal az egyetlen általánosan elfogadott párbajszabályzattá vált az úri körökben: jogi, katonai és civil szempontból egyaránt hivatkozási alappá lett.
A kötet tartalmaz mindent, amit egy 19–20. századi gentlemannek tudnia kellett: mi számít sértésnek, hogyan kell kihívni valakit, hogyan folyik le a kard- és pisztolypárbaj, mik a segédek feladatai — és mi a becsületbíróság szerepe. Fényképekkel illusztrálva, amelyek egy részét Rákossy Gyula vívómester termében, másokat a hűvösvölgyi erdőben vették fel, a Magyar Athlétikai Club tagjainak részvételével.
Ez nem csupán egy letűnt szokás dokumentuma — hanem egy korszak szellemének leghitelesebb lenyomata. 📖
Ha valaha is elveszítette a fejét egy vitában, és azt gondolta: „ezt meg kellett volna oldanom valahogy", van egy jó hír: Clair Vilmos mindenre gondolt. Pontosan leírta, hogyan kell valakire kellőképpen megsértve lenni, hogyan kell segédeket küldeni, és hogyan kell reggel hatkor egy tisztáson kardot fogni — mindezt a legszigorúbb etikett szerint.
A Párbaj-Codex ugyanis nem egyszerű „hogyan verekedj"-kézikönyv. Ez egy társasági illemtan becsületbe csomagolva: megtudhatja belőle, ki párbajozhat kivel (nem mindenki — erre külön szabályok vonatkoznak), mi a különbség egyszerű sértés, gyalázás és tettleges bántalmazás között, és miért kell mindezt 24 órán belül rendezni.
A legjobb részlet talán az, hogy a kódex nagy gondot fordít arra is, mikor NEM kell párbajozni. Mert az igazi úriember nem keresi a konfliktust — csak ha elkerülhetetlen, akkor intézi el lovagias úton. Ez a 19. századi non-violent communication. 😄
Singer és Wolfner, a kiadó a kor legjobb polgári irodalmát adta ki — és a Párbaj-Codex ebben a társaságban is megállta a helyét. 29 kiadás nem hazudik.
Képzeld el, hogy valaki megír egy szabálykönyvet arra, hogyan kell vitát rendezni — de nem ügyvédekkel, hanem karddal. És ez a könyv annyira jó, hogy huszonkilenckiadásban jelenik meg. Ez a Párbaj-Codex — és ha azt gondolod, hogy ez csak egy furcsa régi könyv, gondold át még egyszer.
A Clair-kódex voltaképpen a konfliktuskezelés egy teljesen más paradigmája: ha megsértetek valakit, nem bírósági úton rendezted a dolgot, hanem személyesen, egy kötött rituálé szerint. Voltak szabályok, volt moderátor (a segédek), volt protokoll — csak a végkimenetel volt kicsit… radikálisabb a mainál.
A Singer és Wolfner, amely kiadta ezt a könyvet, egyébként ugyanaz a kiadó volt, amelyik a polgári Magyarország gyermekirodalmát és szórakoztató prózáját is megjelentette. Vagyis ugyanazon a polcon állhatott a Párbaj-Codex és a korabeli bestseller regény — ez azért elég jelzésértékű arra, hogy milyen világ volt ez.
Ha szereted a szociológiai-kulturális olvasmányokat, amelyek egyszerre mulatságosak és elgondolkodtatók — ez a kötet az a fajta darab, amit egyszer kézbe kell venni.
Ár
31 900 Ft
Egyedi példány. Fizetés átutalással, a visszahívás után.
Szeretném megvenni
Add meg a neved és a telefonszámod – visszahívlak, megbeszéljük a részleteket, a fizetés pedig átutalással történik.
Inkább hívnál? +36203560714
A kötetről
📝Kritika
A Párbaj-Codex szakmai és társadalmi fogadtatása szinte egyedülálló a magyar könyvtörténetben: egy nem szépirodalmi mű esetében ritka az a tartós, széleskörű tekintély, amelyet Clair munkája kivívott. A kortárs sajtó egybehangzóan az egyetlen hiteles és következetes magyar párbajszabályzatként üdvözölte — az összes többi hasonló munka hozzá képest másodlagos maradt.
Az akadémiai utókor is egyértelműen foglal állást: Novák Béla párbajkultúráról szóló doktori disszertációja — amely az ELTE-n lett elfogadva — rendszeresen Clair Vilmost jelöli meg az elsődleges forrásként a dualizmus kori párbajszokások dokumentálásánál. Ez azt jelenti, hogy amit Clair leírt, azt a tudomány is hitelesnek fogadja el.
A különböző kiadásokhoz neves elöljárók írtak előszót: báró Perényi Zsigmond, koronaőr és belügyminiszter neve az előszóban azt jelzi, mekkora társadalmi tekintélye volt ennek a kiadványnak. A Singer és Wolfner neve a borítón szintén garanciaértékű volt: a kor egyik legtekintélyesebb kiadója hitelesítette a munkát. A kódex ma elsősorban korfestő és szociológiai forrásként értékelendő: a 19. századi becsületkultúra leghitelesebb dokumentuma.
📰Aktualitása
A Párbaj-Codex mai olvasójának legelőször az ötlik szemébe, milyen aprólékosan szabályozott volt a becsületsértés és annak orvoslása. Minden esetnek megvolt a maga kategóriája, minden lépésnek a maga eljárásrendje. Ez a jogszociológiai szempontból izgalmas: mutatja, hogyan tud egy társadalom saját belső normákat alkotni ott, ahol az állami jog megáll — vagy éppen szemet huny.
A párbaj tiltott volt törvényileg, mégis zajlott, és a hatóságok alig büntették. Ez a kettősség — ahol az informális társadalmi norma erősebb a formális jognál — ma is nagyon ismerős jelenség. A politikai és gazdasági elit privilégiumai, az „úri" körök saját játékszabályai, az átlagemberekre nem vonatkozó szabályrendszerek: ezek a kérdések ma is relevánsak.
A kódex emellett a maszkul in itás és a becsület összefüggéséről is szól. Ki számított „párbajtudó" embernek — vagyis kinek volt védendő becsülete, és kinek nem? Ez a kizárás mélyen tükrözi az akkori osztálytársadalom hierarchiáját, és tanulságos olvasmány mindazoknak, akiket érdekel, hogyan konstruálódott a férfiasság ideálja a 19. századi Magyarországon.
👥Fogadtatás és népszerűség
Az első kiadás 1897-ben jelent meg, és a fogadtatás szinte azonnali volt: a Párbaj-Codex gyorsan az egyetlen általánosan elismert szabályzattá vált a magyar párbajozó körökben. A versenytárs párbajkódexek — mint Bolgár Ferenc munkája vagy a katonai becsületügyi szabályzat — mellette másodhegedűsként szerepeltek; más szerzők maguk is Clairre hivatkoztak forrásként.
A Singer és Wolfner kiadónak köszönhetően a könyv széles körben terjeszthetővé vált: az Andrássy úti kiadó a kor legfontosabb vidéki terjesztői hálózatával rendelkezett, és a polgárság, a középosztály, a vidéki értelmiség mind elérte a kötetet. Az újabb és újabb kiadások — minden alkalommal átdolgozva és bővítve — azt is jelzik, hogy a kiadó nem „kiengedte a kezéből" a címet, hanem aktívan gondozta.
A 29. és egyben utolsó kiadás 1944-ben jelent meg, az Új Idők Irodalmi Intézet (a Singer és Wolfner jogutódja) gondozásában — ironikus módon éppen akkor, amikor a párbaj intézménye már régen tiltott volt (1923 óta). Ez az utolsó kiadás egyfajta nosztalgia-darab is: a kiadó és az olvasók tudták, hogy egy lezárult világ emlékiratát nyomtatják újra.
Részletek és érdekességek
📖Olvasási tanács
A Párbaj-Codex kétféleképpen olvasható — és mindkettő érvényes. Az első megközelítés: dokumentumként, amelyen át megismerhető a 19. századi úri társadalom becsületfelfogása, a hierarchiák, a gesztusok és a rituálék világa. Ebben az olvasatban nem az a lényeg, mit mond, hanem hogyan mondja — és mit árul el arról a korról.
A másik megközelítés: szórakoztató különlegességként. A kódex tele van konkrét esetleírásokkal, példákkal, és egyes részei szinte dramatikus párbeszédekre emlékeztetnek. Mikor kell az elégtételnek 48 órán belül megtörténnie? Mi a teendő, ha az egyik fél nem jelenik meg? Mi számít „sértett félnek"? — ezek a kérdések ma groteszknek tűnnek, de meglepően lebilincselő olvasmánnyá teszik a szöveget.
Ne várjon narratív folytonosságot vagy regényes dramaturgiát: ez egy kézikönyv, amelyet fejezetről fejezetre, de akár lapozgatva is lehet olvasni. A fényképes illusztrációk — kardpárbaj-jelenetek, pisztolypárbaj a hűvösvölgyi erdőben — különleges hangulatot adnak a kötetnek. Ajánlott mindenkinek, aki szeret a sorok között egy letűnt világ levegőjét szagolni.
✒️A szerzőről – érdekességek
Clair Vilmos (1858–1951) elmagya rosodott francia nemesi család sarja volt — ami önmagában is ironikus: egy francia gyökerű ember lett a magyar párbajhagyomány legnagyobb szakértője. Neve is elárulja az eredetet: Emil Clair keresztneve a franciás ízlést idézi, de ő már harmadik generációs magyarként nőtt fel Pesten.
A könyv keletkezéstörténete is tanulságos: Clair saját bevallása szerint azért fogott bele a munkába, mert a meglévő párbajszabályzatok ellentmondásosak, hézagosak és megbízhatatlanok voltak. Egy jogász precizitásával vágott bele a rendszerezésbe — és az eredmény egy olyan munka lett, amelyet huszonkilenc kiadáson át megvásárolt az úri Magyarország.
Különösen mulatságos részlet: Clair a kódex különböző kiadásaiban folyamatosan csiszolt, bővített, eseteket adott hozzá — szinte élő dokumentumként kezelte a művet. Az utolsó, 28. kiadást ő maga dolgozta át, 1944-ben, 86 éves korában. Azt mondani, hogy elkötelezett volt a témája iránt, eufemizmus. Egy férfi, aki 86 évesen még mindig a párbajszabályokat csiszolja — ezt csak valódi szenvedélyből lehet csinálni.
🎯Célközönség
A Párbaj-Codex eredeti célközönsége az a 19–20. századi polgári és nemesi férfiközönség volt, amelynek a becsület védelme nem elvont erkölcsi kérdés, hanem gyakorlati életszükséglet volt. Párbajképes csak az lehetett, akinek volt védendő társadalmi presztízse — és ez az olvasóközönség pontosan tudta, hogy a Clair-kódex nélkülözhetetlen.
A Singer és Wolfner terjesztői hálózata révén a könyv nem csak a fővárosi arisztokráciát, hanem a vidéki dzsentrit, a katonatiszteket, az ügyvédeket, az újságírókat és a polgárságot is elérte. Ez magyarázza a 29 kiadást: nem egy szűk elit vette meg, hanem az egész úri Magyarország.
Ma a Párbaj-Codex elsősorban művelődéstörténészeknek, szociológusoknak, a dualizmus kora iránt érdeklődőknek és különleges könyveket gyűjtőknek szól. De szívesen forgatja mindenki, akit érdekel, hogyan nézett ki egy kötött rituálé szerint működő társadalom belülről. Ajándéknak is pompás választás: olyan embernek, aki szeret meglepő, nem mindennapi könyveket — és aki értékeli a különleges kortörténeti dokumentumokat.
💎Kiadás, ami sokat ér
A Singer és Wolfner-kiadások gyűjtői értéke kiadástól kiadásig változik, de néhány szempontot érdemes kiemelni. Az első kiadás (1897) a legritkább és elvileg a legértékesebb — ha jó állapotban, eredeti kötésben kerül elő, antikváriumban szakértői becslés szükséges az árhoz, hiszen ilyen példány ritkán bukkan fel.
A korai kiadások (2–7. kiadás, 1897–1914), különösen az eredeti Singer és Wolfner vászonkötéses példányok, ma 3000–10 000 Ft körüli áron kelhetnek el, állapottól függően. A dombornyomott borítóval rendelkező, fényképes illusztrációkat is tartalmazó kiadások (mint például az 5. kiadás, 1902) különösen keresett darabok, részben a vizuális tartalmuk miatt is.
Az 1941–1944 körüli kései Singer és Wolfner, illetve Új Idők Irodalmi Intézet-kiadások (25–29. kiadás) kevésbé ritkák, de a kiadói papírborítékos, illusztrált példányok szép állapotban 3000–6000 Ft körül forognak. Gyűjtői szempontból az igazi kuriózum az eredeti kötés + fényképillusztrációk + előszó hármas együttes jelenléte — ezek bármelyikének hiánya csökkenti az értéket.
🔎Érdekesség a könyvről
A Singer és Wolfner kiadónak volt egy sajátos különlegessége: az Andrássy úti üzletükről a korabeli sajtó azt írta, hogy az egész Monarchia legszebb könyvesboltja volt. Egy ilyen helyen megjelenni a polcon — a Párbaj-Codex számára ez nem kis megtiszteltetés volt.
Kedves irónia, hogy ugyanez a kiadó adta ki a korabeli polgárság gyermek- és ifjúsági irodalmát is — tehát ugyanazon a terjesztői hálózaton ment át a „Hogyan kell párbajozni" kézikönyv és a gyerekeknek szánt meséskönyvek. A Filléres Könyvtár sorozat és a Párbaj-Codex: a kor polgárának teljes szellemi menüje.
Clair Vilmos kódexéből az is kiderül, hogy nem minden sértés volt egyforma: volt egyszerű sértés, volt gyalázás, és volt tettleges bántalmazás — mindegyikhez más következmények és párbajfeltételek tartoztak. Ha valaki azt mondta a másiknak, hogy „hazudik", az pontosan meghatározott kategóriájú sértés volt — és Clair pontosan megmondta, mit kell tenni. Ez a rendkívüli precizitás teszi a könyvet egyszerre mulatságossá és elgondolkodtatóvá.
Az utolsó kiadás 1944-ben jelent meg — a párbaj tilalma (1923) után 21 évvel. Egy tiltott intézmény kézikönyve huszonkilenc kiadásban. Egyes könyveknek megvan a maguk különleges sorsa. 😄
📚Hasonló könyvek
Clair Vilmos – Magyar párbaj
Novák Béla – A párbajozó úriember
Széchenyi István – Hitel
Vutkovich Sándor – A párbaj
De Sgardelle Caesar – Párbaj zsebkódexe