Tacitus összes művei I. II.
Kiadás éve
1980
Műfaj I.
Ókori történetírás
Műfaj II.
Klasszikus irodalom
Mit tesz a hatalom az emberrel? Tacitus erre keresi a választ, és a világtörténelem egyik legélesebb elméjének tollából olvashatjuk a feleletet.
Ez a kétkötetes kiadás egyben tartalmazza a római történetírás nagy klasszikusának életművét. Itt vannak a császárkori Róma udvari intrikái, a félelemben élő szenátus és a hatalomért vívott harcok. Itt van a Rajnán túli germán világ is, amelyet a római szem sokszor csodálkozva, sőt irigykedve figyel. Tacitus nem puszta eseményeket sorol. Jellemeket rajzol, mélyre lát, és mondatai úgy vágnak, mint a kard. Tömör, sűrített stílusa a világirodalom egyik legnagyobb nyelvi élménye.
Aki egyszer belemerül, nehezen szabadul. Nem azért, mert a múltról szól, hanem mert meglepően ismerős: a hízelgésről, a hatalom csábításáról és a szólásszabadság törékenységéről. Ezek a gondolatok kétezer év távolából is aktuálisak.
Az 1980-as magyar kiadás két kötete ma már igazi gyűjtői és olvasói kincs. Egy jó antikváriumi példány pedig többet ér a polcon, mint sok új kiadás. 📚
Képzeld el a legdrámaibb szappanoperát, aztán tedd Rómába, adj hozzá császárokat, és vedd el a netet. Kész is Tacitus! Csak ő mindezt eredeti helyszíni tudósítóként írta meg, egy kis epés iróniával fűszerezve.
Ebben a két kötetben minden megvan, ami egy rendes családi összejövetelhez kell: rokoni viszályok, gyanús udvari hírek és olyan hízelgők, hogy még a szobrok is elpirulnának. Tacitus közben szenvedélyesen kommentál. Ha ő ma élne, valószínűleg a világ legszigorúbb, legszellemesebb véleményrovatát vezetné. 😄
Van itt germán erdő is, ahol a rómaiak sokat tanakodnak azon, hogy a helyiek vajon barbárok-e, vagy csak jobb erkölcsűek. A válasz persze nem mindig hízelgő a római olvasónak.
Az 1980-as, kétkötetes kiadás komoly, de nem halálosan komoly. Jó szívvel ajánljuk annak, aki szereti a történelmet, és szeret egy kicsit kárörvendeni a hatalmasokon. A szerző kétezer éve ugyanazt látja, amit mi. Ez egyszerre megnyugtató és kicsit aggasztó. 📖
Képzeld el, hogy a politika egy sorozat, amiben mindenki hazudik, mindenki mosolyog, és közben a háttérben folyik a hatalmi harc. Tacitus ezt kétezer évvel ezelőtt már leírta, és még ma is sokkal élesebben teszi, mint a legtöbb mai dokumentumfilm.
Ő volt az a római történetíró, aki a császárkori udvar csillogása mögé nézett. Ott talált félelmet, megalkuvást, hízelgést és kétes karriereket. Közben hihetetlenül tömören ír: egy mondatában több feszültség van, mint egy átlagos thriller fejezetében.
Ez a két kötet az összes fennmaradt művét tartalmazza. Van benne nagy történelmi tabló, katonai életrajz, a germán népekről szóló néprajzi leírás és egy vita a szónoklat hanyatlásáról. Szóval nem kell egyetlen műfajhoz ragaszkodnod.
Ha szereted a politikai drámákat, a propaganda-elemzést vagy a „hogyan működik valójában a hatalom?” kérdést, itt jó helyen jársz. Nem kötelező egyben végigolvasni: belelapozhatsz, és megállhatsz egy-egy mondatnál, amelyik úgy talál, mint egy mai hírcímlap. Csak ez bőven túlél bármilyen friss poszt-áradatot. 😉
Ár
Kérd az árat
Egyedi példány. Fizetés átutalással, a visszahívás után.
Szeretném megvenni
Add meg a neved és a telefonszámod – visszahívlak, megbeszéljük a részleteket, a fizetés pedig átutalással történik.
Inkább hívnál? +36203560714
A kötetről
📝Kritika
Tacitus recepciója az európai irodalom egyik legizgalmasabb vitatémája. A magyar kiadásról nem idézek konkrét 1980-as kritikát, mert nem tudom pontosan ellenőrizni, de a szerző általános megítélése jól körülírható.
A klasszikafilológia régóta a latin próza egyik csúcsának tartja. Szerinte stílusa feszes, szuggesztív és szándékosan egyenetlen, a megfogalmazás sűrűsége pedig rendkívüli. Éppen ezért nehéz fordítani, és a magyar olvasó számára is nagy érték egy gondos, jól követhető átültetés.
A történészek elismerik alapos forráshasználatát és éles emberismeretét. Ugyanakkor vitatják, mennyire tárgyilagos: hajlamosak benne erkölcsi ítéletet látni a puszta adatközlés mellett. Különösen a császárok jellemzése vált vitatottá.
A régi szakirodalom gyakran hangsúlyozta moralizáló, sötét látásmódját is. A modernebb olvasatok inkább irodalmi alkotásként, retorikai és politikai gondolkodásként vizsgálják. Ebben a kiadásban az az értékes, hogy egyben, teljes életműként lehet kézbe venni Tacitust, így jól látszik a pálya íve.
📰Aktualitása
Tacitus azért maradt velünk, mert ugyanazokat a kérdéseket teszi fel, amelyeket ma is minden társadalom: mi történik a szabadsággal, amikor a hatalom megerősödik?
Műveiben megjelenik a politikai alkalmazkodás kényelme és ára. Látjuk, hogyan szorul háttérbe a nyilvános vita, hogyan válik gyanússá a nyíltság, és hogyan tanul meg az elit óvatosan, kétértelműen beszélni. Ez a mai közéleti olvasónak is ismerős lehet, legyen szó propagandáról, cenzúráról vagy önszabályozó félelemről.
Egy másik tanulsága a hatalom nyelvéről szól. Tacitus megmutatja, hogyan lehet a gyarmatosítást, a katonai erőt vagy a belső elnyomást szépen hangzó szavakkal elfedni. Az Agricolában szereplő híres, a rómaiakat bíráló megfogalmazás („pusztaságot csinálnak, és békének nevezik”) épp erről szól.
A Germania pedig arra is figyelmeztet, hogyan lehet egy néprajzi leírást később ideológiai célokra félremagyarázni. Tacitus tehát nemcsak a múltról tanít, hanem a források, az érvelés és a közbeszéd kritikus olvasására is. Ma is jó edzés mindenkinek, aki nem akar sodródni.
👥Fogadtatás és népszerűség
Tacitus pályája már a saját korában is a római elit figyelmének középpontjában zajlott: konzul volt, kiváló szónok, a befolyásos Ifjabb Plinius barátja. Történetírói hírneve azonban sokkal később nőtt igazán nagyra. Az ókor végén és a középkorban a művei szinte elfogytak, a nagy műve, az *Évkönyvek* pedig egyetlen-egy kéziratnak köszönheti a megmaradását. Amikor a reneszánsz idején újra előkerültek a szövegei, kitört körülötte a lelkesedés.
A következő századokban a politikai gondolkodók kedvelt, ám megosztó szerzője lett. Egyesek a zsarnokság kíméletlen leleplezőjét látták benne, mások a hatalom működésének hideg szemű elemzőjét. Az újkori Európában külön irányzat, a „tacitizmus" épült rá. A *Germania* sorsa különösen kacskaringós: a német nemzeti öntudat egyik alapszövegévé vált, később pedig a későbbi korok ideológiái is kisajátították, jóval azon túl, amit a szerző szándéka indokolt volna.
A magyar olvasóközönség számára a teljes életmű egy kötetpárban való kiadása ezért különleges: ez a kiadás nem szemelvény, hanem a teljes Tacitus-corpust adja. Az 1980-as kiadás a klasszikus ókori szerzők hazai gondozásának szép állomása, a korszak sorozatainak és szerkesztőinek a hagyományát követve.
Részletek és érdekességek
📖Olvasási tanács
Tacitus nem az a szerző, akit egy ültő helyben végigolvasol, és ez rendben van. Én azt javaslom, kezdd a rövidebb művekkel: az *Agricolával* és a *Germaniával* sokkal könnyebb ráhangolódni. Az előbbi egy apósának állított emlékmű, az utóbbi pedig egy különös, néprajzi ihletésű körkép. Ezek után jöhet a szónoklattal foglalkozó *Dialogus*, majd a nagy történeti művek.
Olvasás közben figyeld a mondatok sűrűségét. Tacitus szűkszavú, ironikus, gyakran egyetlen félmondattal döf oda. A megjegyzései mögött sokszor ott a kimondatlan vélemény, érdemes tehát néha lassítani, és visszaolvasni egy-egy fordulatot. A hosszú névsorokat és a katonai-politikai részleteket ne kezeld kudarcként, ha átfutod őket. A lényeg gyakran a jellemrajzokban és a hangulatban van.
Mit ne várj tőle? Mai értelemben vett tárgyilagos adatgyűjtést, mert Tacitus erkölcsi ítéletet is hoz, és ezt nem is titkolja. Cserébe kapsz egy tanulságos, sokszor nyugtalanítóan aktuális képet arról, hogyan torzítja a hatalom az embereket. Kiváló választás történelem iránt érdeklődőknek, latinosoknak, politikai gondolkodás kedvelőinek, és mindenkinek, aki a nagy klasszikusokat nemcsak díszként szeretné a polcán tudni. 📜
✒️A szerzőről – érdekességek
Publius (vagy talán Gaius) Cornelius Tacitus életéről meglepően kevés biztosat tudunk. Még az előneve is bizonytalan, a születési helye pedig vitatott. Az viszont ismert, hogy az i. sz. 1. század közepén született, és a szenátori pályán jutott fel egészen a konzulságig, később pedig Ázsia tartomány helytartója is lett. Ifjabb Plinius levelei alapján a kor egyik legtekintélyesebb szónokának számított.
Az egyik legtöbbet idézett mondata az *Agricolában* található, egy brit vezér szájába adott szónoklatban. A rómaiakról azt mondja, hogy pusztítást visznek, és azt békének nevezik. Tacitus tehát a saját birodalmát is bírálta, ami igen figyelemre méltó vállalkozás volt.
A műveit sokáig a végleges eltűnés fenyegette. Az *Évkönyvek* és a *Történetek* is csonkán maradt ránk, hiányoznak belőlük egész részek. Az első kéziratok a középkori kolostorokban lapultak, és csak a 15. században kezdtek újra előkerülni. A kéziratok kalandos sorsa is része Tacitus legendájának.
Híres jelmondata szerint harag és részrehajlás nélkül akart írni. Hogy ez mennyire sikerült neki, azt a történészek azóta is vitatják, és talán éppen ezért olvassuk még mindig.
🎯Célközönség
Ez a könyv mindazoknak szól, akik a római történelmet nem tankönyvi összefoglalóból, hanem a kor egyik legélesebb elméjének tollából szeretnék megismerni. Tacitus a történetírás nagy stílusművésze: tömör, szikár, szinte késpengeként vág, és közben úgy ismeri az emberi gyarlóságot, hogy az olvasónak olykor kényelmetlenül ismerős lesz.
A megjelenéskor, 1980-ban a kötetet elsősorban a humán értelmiség, a klasszika-filológia és történelem szakos hallgatók, tanárok, valamint a jó fordításokra vágyó irodalombarátok forgatták. A latin klasszikusok akkoriban a magyar könyvkultúra megbecsült, széles körben olvasott részét alkották.
Ma a célközönség szűkebb, de elkötelezettebb. Egyetemisták, történelem- és ókor-rajongók olvassák, és olyanok, akiket a hatalom természete, a politikai cinizmus vagy a birodalmak bukása érdekel. Tacitus azért maradt időszerű, mert a hatalomról, a félelemről és a hízelgésről írt, ezek pedig nem avulnak el. Ajánlott mindenkinek, aki szívesen olvas tömör, sűrű, gondolkodásra késztető prózát, és nem riad vissza egy kicsit nehezebb, de annál jutalmasabb olvasmánytól.
💎Kiadás, ami sokat ér
Az 1980-as kétkötetes kiadás elsősorban teljessége miatt értékes: egyben kínálja a Tacitus-életművet, vagyis a kisebb műveket és a nagy történeti munkákat. Magyarul nem könnyű összes műveket találni, ezért akinek szüksége van rá, annak ez praktikus és kedvelt választás.
Nem ritkaság, hiszen a korszak más klasszikuskiadásaihoz hasonlóan nagyobb példányszámban készült, ezért nem számít igazi gyűjtői csemegének. Az ára általában a mérsékelt, közepes antikvár könyvek tartományában mozog. Pontos összeget nehéz mondani, mert az állapot sokat számít, de jó példányért néhány ezer forint reális elvárás.
Ami igazán sokat ér, az a szép, ép, kétkötetes pár: sértetlen gerinc, tiszta lapok, ha van, hiánytalan védőborító, és természetesen mindkét kötet együtt. A különváló, hiányos vagy erősen firkált példányok jóval kevesebbet hoznak.
Divatos gyűjtői tételnek nem nevezném, inkább tartós, megbízható keresletű klasszikus. A tanulók, kutatók és ókorbarátok mindig keresik, így általában nem marad sokáig a polcon. Gyűjteményből ritkán hiányozhat, ha valaki az ókori irodalmat komolyan veszi.
🔎Érdekesség a könyvről
Tacitus pályafutása egy politikus karrierjével indult, és ez érződik a stílusán: ő is látta a hatalom hátsó termeit. A történetírói hitvallása, a „harag és részrehajlás nélkül” (*sine ira et studio*) elve híres, bár a modern olvasók szerint olykor azért érezni némi csípős humort és gyanakvást a sorok között.
Az egyik legismertebb mondása az Agricola című művében a hódítókról szól: ahol pusztaságot csinálnak, azt nevezik békének. Ez ma is gyakran idézett, szikár vád. Hogy a beszéd, amelyben elhangzik, szó szerint így hangzott-e el, az persze már a történetírói szabadság kérdése.
Különös fejezet a Germania utóélete is. Ez a kis mű a germán törzsek szokásairól szól, és a későbbi évszázadokban sokszor kapott olyan értelmezést, amelyet Tacitus aligha szánt neki. A 20. században még politikai célú használata is felmerült, ami jól mutatja, mennyire veszélyes egy ókori szöveget kiragadni a korából.
Tacitus nevét gyakran kapcsolják a korai keresztények említéséhez is: a Nero-kori Róma egyik legismertebb, nem keresztény forrása is az ő tollából származik. Barátja volt a kisebbik Plinius, akinek leveleiben ő is szóba kerül, így a korabeli római irodalmi élet kulisszái is felsejlenek.
📚Hasonló könyvek
Suetonius – A tizenkét caesar élete
Titus Livius – Róma története a város alapításától
Sallustius – Catilina összeesküvése / Jugurtha háborúja
Plutarkhosz – Párhuzamos életrajzok
Julius Caesar – A gall háború