Kiadó
Új Magyar Könyvkiadó
Kiadás éve
1954
Műfaj I.
Történelmi kisregény
Műfaj II.
Hősi eposz prózában
Ha érdekel, milyen az, amikor a történelem nem könyvlap, hanem vér, izzadság és fanatikus hit, akkor Gogol Tarasz Bulbája pontosan neked való. Ez a 17. századi kozákvilágba helyezett kisregény egyszerre hősi krónika, családtörténet és kíméletlen kérdésfelvetés arról, meddig mehet el az ember a hazáért és a hitéért.
A címadó hős, Tarasz Bulba, legendás kozákvezér: durva, szenvedélyes, élet- és harcszerető figura, aki számára a bajtársiasság és a közösség mindenek felett áll. Gogol prózája úgy festi meg a sztyeppét, a kozáktanyákat, a csaták forgatagát, hogy szinte hallani a lovak dobogását, a fegyverek csattanását. A történet középpontjában a vezér és két fia áll, de az író épp csak annyit árul el róluk, amennyi ahhoz kell, hogy a tétjeiket értsük – a konkrét fordulatokat rád bízza.
A Tarasz Bulba különlegessége, hogy romantikus pátoszt és nyers realizmust kever: a nagy beszédek, a hazaszeretet, a bajtársi eskük mellett megmutatja a kozákság árnyoldalait is. Ez teszi a kisregényt ma is erős, megrendítő olvasmánnyá – messze több egyszerű „történelmi kalandnál”.
Tarasz Bulba az a fickó, akit ha ma látnánk, valószínűleg saját főzött pálinkájáról posztolna, miközben fél kézzel kardozik, fél kézzel a fiait szidja, hogy „mi ez a finomkodás, fiam?”. Gogol nagy kozákvezére egyszerre félelmetes és szórakoztató: szeret enni, inni, verekedni, és nincs olyan helyzet, amit ne tudna egy harsány mondattal „helyrerakni”.
A kisregény humora sokszor a túlzásokból fakad: a kozákok hihetetlen nagyot mondásai, a végtelen lakomák, a „megyünk, és leromboljuk az egész világot” típusú lelkesedések mögött azért mindig ott a szerző finom iróniája. Érezzük, hogy Gogol egyszerre szereti és mosolyogja meg a népét.
Persze ne várj vígjátékot: a nevetés sokszor csak egy pillanatra könnyíti el azt, ami utána jön. De épp ettől emberi ez a történet: a kozákok nem bronzszobrok, hanem hangos, szenvedélyes, néha ostoba, néha nagylelkű figurák. Ha szereted az olyan hősöket, akik egyszerre tudnak lenni epikusak és kisstílűek, Tarasz Bulbát imádni fogod. 😄
Ha nagyon lecsupaszítjuk: Tarasz Bulba egy toxikusan hardcore „patrióta-dad”, két fiúval, akiknek egyszerre kéne megfelelniük az apjuk elvárásainak és a saját szívüknek. Közben háború, identitásválság, „melyik oldalra álljak” dilemmák – ismerős vibe, csak itt lovakkal és szablyával.
Gogol kisregénye arról szól, mi történik, ha a „mi” annyira fontos lesz, hogy közben elveszítjük a „ki vagyok én” kérdését. A kozák közösség mindent visz: aki kilóg, aki mást érez, annak nagyon kemény árat kell fizetnie. Ez a feszültség ma is nagyon érthető, csak mi ma nem karddal, hanem kommentekkel, szavazatokkal, kivonulásokkal játsszuk le ugyanezt.
Ha érdekel, milyen volt Kelet-Európa „alulnézetből” – nem miniszterek, hanem harcosok, falusiak, szerelmes fiatalok szemével –, a Tarasz Bulba elég kemény, de őszinte anyag. Nem „cukisztori”, inkább olyan olvasmány, ami után még napokig forgatod magadban, hogy mi számít árulásnak, mi hűségnek, és meddig oké apádat, népedet, hitedet követni.
Ár
9 900 Ft
Egyedi példány. Fizetés átutalással, a visszahívás után.
Szeretném megvenni
Add meg a neved és a telefonszámod – visszahívlak, megbeszéljük a részleteket, a fizetés pedig átutalással történik.
Inkább hívnál? +36203560714
A kötetről
📝Kritika
A Tarasz Bulbát a 19. század végétől gyakran nevezték „prózaeposznak”: rövid terjedelme ellenére eposzi távlatot nyit, nagy közösségi sorsot sűrít szűk családi keretbe. A korabeli orosz és ukrán olvasók számára a mű azonnal identitásképző szöveg lett: a kozák múlt hősi, ugyanakkor tragikus oldalát is megmutatta.
A szakirodalom sokat foglalkozott a két változattal: az 1835-ös első és az 1842-es jelentősen átdolgozott kiadással. Utóbbiban Gogol – részben a cári elvárások hatására – erősebben hangsúlyozta az „orosz nép” egységét, a pravoszláv hitet, és Tarasz alakját tágabb nemzeti szimbólummá emelte. Ez politikai szempontból vitákat keltett, irodalmilag viszont sokan a második verziót tartják kidolgozottabbnak.
A modern kritika ambivalens: egyrészt elismeri a mű drámai erejét, karakterábrázolását, tájképeit, másrészt felhívja a figyelmet a kifejezetten problémás vonásokra (erőszak, vallási-faji előítéletek, kíméletlen nacionalizmus). Épp ez a kettősség teszi ma is fontos vitairattá.
📰Aktualitása
A Tarasz Bulba, bár a 17. századba és a kozák-lengyel konfliktus idejére visz vissza, meglepően aktuális kérdéseket tesz fel. Mennyire veszélyes, amikor a hazaszeretet fanatikus ideológiává keményedik? Meddig tartható fenn az a világnézet, amelyben a „mi” mindig teljesen jó, a „másik” pedig mindig teljesen rossz?
A mű ma különösen érzékeny kontextusban olvasható Ukrajna és a térség történelmi traumái miatt. Nem véletlen, hogy a Tarasz Bulba köré egész emlékezetpolitikai viták épültek: hol az ukrán, hol az orosz narratíva próbálja a maga zászlajára tűzni. Olvasóként viszont pont az a fontos, hogy lássuk: Gogol egyszerre csodálja és kritizálja a kozákvilágot.
A regény arra is rákérdez, mit jelent a családi lojalitás egy radikálisan közösség-orientált rendszerben. Mi van, ha egy fiú mást választ, mint amit apja vagy népe elvár tőle? Ez a kérdés ma is nagyon ismerős, csak más szavaink vannak rá. A Tarasz Bulba segít észrevenni, hogy a nagy történelmi drámák mögött mindig nagyon személyes tragédiák állnak.
👥Fogadtatás és népszerűség
A Tarasz Bulba első változata 1835-ben jelent meg a Mirgorod című elbeszélés-gyűjtemény részeként, majd 1842-ben Gogol radikálisan átdolgozott, kibővített verzióval állt elő. Már a 19. század közepétől az egyik legtöbbet olvasott történelmi elbeszélés lett az orosz nyelvterületen.
A 20. században a kisregényből több filmadaptáció készült: az 1930-as, 1962-es, majd a 2009-es verziók különböző ideológiai olvasatokat erősítettek – hol a kozák szabadságeszményt, hol a nagyorosz nacionalizmust hangsúlyozva. Ez tovább növelte ismertségét, de egyben vitatottá is tette.
Magyarul több kiadásban látott napvilágot – olcsó könyvtári sorozatban, Zrínyi- és Új Magyar Könyvkiadó-féle füzetekben is –, ami jelzi, hogy itthon is széles olvasóközönséghez jutott el. Ma a klasszikus világirodalmi kínálat részeként stabil helye van, de a körülötte zajló történelmi-politikai viták miatt sokan új, kritikusabb szemmel olvassák.
Részletek és érdekességek
📖Olvasási tanács
A Tarasz Bulba tömör, de intenzív szöveg. Érdemes úgy olvasni, hogy hagysz magadnak időt a fejezetek között „kijönni” a csaták, viták, nagy monológok alól. Elsőre ne akard minden történelmi utalást pontosan beazonosítani; elég, ha érzed az erővonalakat: kozákok vs. lengyelek, keleti kereszténység vs. latin világ, közösség vs. egyén.
Fontos, hogy tudatosítsd: a mű 19. századi szemléletet tükröz, és vannak benne olyan részek, amelyek ma kifejezetten problémásnak hatnak (kegyetlenség, gyűlölködés, ellenségesség bizonyos csoportokkal szemben). Ezeket érdemes nem elhallgatni magadban, hanem reflektálni rájuk: mit gondolunk ma erről, hogyan olvasható ma felelősen ez a szöveg.
Olvasd úgy, mint egy erős, sötét mesét a lojalitásról és az árulásról, nem pedig történelmi „igazságként”. Ha van kedved, utána nézz meg egy adaptációt – érdekes lesz összevetni, mit hangsúlyoz a film, mit hagy ki, és te miben érezted másnak a könyvet.
✒️A szerzőről – érdekességek
Nyikolaj Vasziljevics Gogol 1809-ben született mai ukrán területen, és egész életművében hordozta ezt a kettős identitást: orosz nyelven írt, de „kisorosz” (ukrán) gyökereit sosem tagadta. A Tarasz Bulba ebből a szempontból kulcsfontosságú: egyszerre hommage a kozák múltnak és kísérlet arra, hogy az orosz birodalmi narratívába illessze azt.
Érdekesség, hogy Gogol a Tarasz Bulbát nem egyszerűen átdolgozta, hanem bizonyos értelemben újraírta: az 1842-es változat sokkal hosszabb, pátoszosabb, erősebben oroszpárti, mint az első. Ennek hátterében részben saját lelki, vallási válsága, részben a cári rendszer nyomása állt.
Az író egyébként a groteszk, szatirikus műveiről (Orr, A köpönyeg, Holt lelkek) is ismert – a Tarasz Bulba ezekhez képest „komolyabb”, de a karakterek megrajzolásában itt is érezni azt a különös, egyszerre szeretetteljes és kegyetlen látásmódot, ami miatt Gogol a világirodalom egyik legnagyobb alakja lett.
🎯Célközönség
A Tarasz Bulba eredetileg az orosz és ukrán olvasóközönségnek készült, egy olyan korszakban, amikor óriási igény volt a nemzeti múlt hősi történeteire. A kozákvezér alakja gyorsan mítosszá vált: egyszerre lett a szabadságszeretet, a harci erény és a könyörtelen keménység jelképe.
Ma a célközönség jóval komplexebb. Olvassák:
világirodalom iránt érdeklődő olvasók, akik klasszikus orosz prózát keresnek;
történelmi regények rajongói, akiket vonz a 17. századi Kelet-Európa világa;
diákok, akik tananyagon, vizsgán keresztül találkoznak vele;
és azok, akiket érdekel, hogyan formáltak irodalmi művek nemzeti történelmet.
Ajánlható mindenkinek, aki erős gyomrú, és nem riad vissza a sötét, tragikus fordulatoktól. Nem könnyű, „szívmelengető” olvasmány, de nagyon sokat mond arról, hogyan gondolkodtak valaha hazáról, hitről, árulásról – és ez a gondolkodás hogyan él tovább ma is.
💎Kiadás, ami sokat ér
Gyűjtői szempontból természetesen az eredeti, 19. századi orosz kiadások a legértékesebbek; ezek ritkák, áruk magas, és inkább nemzetközi aukciókon cserélnek gazdát. Magyar nyelven a 20. század közepi első kiadások – például az Új Magyar Könyvkiadó 1952-es, 1954-es olcsó könyvtári füzetformátumai – ma már klasszikus antikvár darabok, bár többnyire megfizethető árkategóriában mozognak.
Értékesebb lehet egy-egy szép, keménytáblás, illusztrált kiadás (például Zrínyi Kiadó vagy más, igényesebb sorozatok darabjai), különösen, ha jó állapotban, tiszta, sérülésmentes kötéssel maradtak fenn. Magyar gyűjtők körében általában nem a Tarasz Bulba a legkeresettebb Gogol-cím – a Holt lelkek vagy A revizor népszerűbb –, de egy komplett Gogol-gyűjteményből rendszerint nem hiányzik.
Ha befektetésként gondolkozol, figyelj a korai kiadásokra, a különleges, limitált, illusztrált példányokra, és a dedikált vagy ex librises kötetekre. Ha pedig egyszerűen csak olvasnád, egy szerényebb, papírkötéses ÚMK-kiadás is kincset ér – az élmény ugyanaz.
🔎Érdekesség a könyvről
A Tarasz Bulba nemcsak irodalom, hanem popkultúra is lett. A 20. században készült filmadaptációk közül a legismertebb a 1962-es, Tony Curtisszel és Yul Brynnerrel – furcsa keveréke a hollywoodi romantikának és a kelet-európai történelmi háttérnek. A 2009-es orosz–ukrán film ráadásul ismét politikai vitákat váltott ki, mert sokan propagandisztikusnak tartották.
Ukrajnában Tarasz Bulba alakja több helyen szobor formájában is jelen van, mint a kozák hősi múlt jelképe – ugyanakkor az orosz olvasat is saját hősként tekint rá. Ritka példa arra, hogy egy irodalmi figura két szomszédos nemzet emlékezetében is központi, de nem ugyanazt jelenti.
A „kozákromantika” – végtelen sztyeppe, lobogó bajusz, féktelen lakomák – azóta is hálás téma filmnek, képzőművészetnek, reklámnak. Ha legközelebb meglátsz egy túlzóan „kemény” kozák-ábrázolást, jó eséllyel van benne egy kis Tarasz Bulba-hatás is – még ha a készítők már maguk sem tudják, honnan ered.
📚Hasonló könyvek
Henryk Sienkiewicz – Tűzzel-vassal
Lev Tolsztoj – Háború és béke
Mihail Solohov – Csendes Don
Gogol – Holt lelkek
Vaszilij Jan – Dzsingisz kán