Kiadás éve
1972
Műfaj I.
Irodalmi válogatás
Műfaj II.
Klasszikus irodalom
Van olyan könyvcím, amely már magában is vallomás. *A mulandóság cáfolatául*: ez nem szerény cím, hanem merész ígéret. Olyasvalaki hagyta ránk, aki egész életében azon dolgozott, hogy a legszebb szavak ne vesszenek el az időben.
Devecseri Gábor a magyar irodalom egyik legmeghatározóbb alakja. Költő, műfordító, az antik világ szerelmese, aki Homérosz tolmácsolásával a görög hexametert magyarul is zengővé tette. Ha az ő nevével találkozol, a szó zenéjére és ritmusára számíthatsz, olyan nyelvi gazdagságra, amelyet ma már ritkán lehet olvasni.
Ez a kiadás 1972-ből való, a szerző halála utáni évből. Így a könyv egy pályaív emlékét is őrzi, és a cím különös, megható súlyt kap: a mulandóság ellen a költő a szavakkal vette fel a harcot.
Antikvár példányként olyan darab, amelyet jó kézbe venni: a papír illata, a korabeli kötet jellegzetes hangulata és egy fontos magyar szerző életműve együtt jár vele. Polcra való, ajándékba is kiváló, és lapozgatni is jó vele.
Olvasóknak, gyűjtőknek, antik kultúra iránt érdeklődőknek egyaránt nagy találat.
Ha egy könyv már a címében leszámol a mulandósággal, az magabiztos vállalás. Egy 1972-es kötetről beszélünk, ami ma is itt van, és nem ment ki a divatból. Vagyis a cím ígéretét szépen teljesíti. 😊
Devecseri Gábor úgy bánt a szavakkal, mint más a jó borral: tudta, mikor kell csendben hagyni, és mikor kell kitölteni. Ő fordította magyarra Homéroszt, szóval ha valaki a kalandos görög istenek és hősök társaságában is otthonosan mozgott, az nálunk nem könyvespolc-töltelék, hanem irodalmi nagyágyú.
Mit kapsz? Egy szép korú, antikvár példányt, aminek olyan illata van, mint egy jó könyvtárnak. Nincs rajta értesítés, nem kér frissítést, nem merül le az akkumulátora, és nem kell hozzá jelszó. Egy hosszú hétvégén ugyanúgy szerethető, mint egy szürke keddi estén.
Ráadásul a polcon okosabbnak látszik tőle a szoba. A vendégek érdeklődve rápillantanak, te pedig csak szerényen bólintasz: „Igen, Devecseri. Persze.”
Egy kis fáradtsággal mulandóság elleni védekezés, nagy stílusban.
Képzeld el, hogy a legjobb fej a magyar irodalomban nem egy zord, mellszoborra termett bácsi, hanem valaki, aki ókori istenekről és hősökről úgy beszél, mintha tegnap este a szomszéd asztalnál ültél volna velük. Devecseri Gábor ilyen volt. Ő fordította magyarra Homérosz *Iliászát* és *Odüsszeiáját*, és olyan élő, lüktető nyelvet adott nekik, hogy az még ma is működik.
*A mulandóság cáfolatául* már a címével is nagyot mer. Egy olyan korban, amikor minden egy görgetésnyi ideig létezik, ez a kötet azt állítja: van, ami megmarad. A szó, a gondolat, a nyelv, az emlékezet megmarad. Nem giccses mottó ez, hanem egy életmű komoly, bölcs és közben meglepően játékos válasza.
Ha szereted azokat az alkotókat, akik nem sznobok, mégis mélyre visznek, akkor ez a te könyved. Ha pedig a kedvenc sorozatod már lement, és kíváncsi vagy, mi az, ami 50 évvel később is tud érdekelni, akkor is. 📚
Antikváriumi példányként ráadásul kézzelfogható darab a múltból: lapozható, szagolható, polcra való. Pont az, amit a feed nem tud adni.
Ár
Kérd az árat
Egyedi példány. Fizetés átutalással, a visszahívás után.
Szeretném megvenni
Add meg a neved és a telefonszámod – visszahívlak, megbeszéljük a részleteket, a fizetés pedig átutalással történik.
Inkább hívnál? +36203560714
A kötetről
📝Kritika
Fontos előre jelezni: konkrét, szó szerint idézhető kritikusi mondatokat nem közlünk, mert nem szeretnénk pontatlanul vagy kitalálva hivatkozni senkire. Amit biztosan elmondhatunk, az Devecseri Gábor életművének szakmai megítéléséből adódik.
A magyar irodalmi köztudat Devecserit a XX. századi műfordítás egyik legnagyobb mestereként tartja számon. Homérosz-fordításait a szakma általában a magyar nyelv és a görög eposz szerencsés találkozásaként értékeli. Kiemelik a hexameter természetes használatát, a nyelvi leleményességet, valamint a tudós alaposság és a költői könnyedség ritka együttállását.
A költőként és esszéíróként megszólaló Devecseri megítélésében visszatérő elem az antik műveltség eleven, nem poros hozzáállása. A klasszikus hagyomány nála nem múzeumi tárgy, hanem beszélgetőtárs. A humor, a nyelvi játékosság és a közvetlen hang is az életmű védjegye.
Mivel a kötet 1972-ben, a szerző halála után egy évvel jelent meg, az olvasók és a szakma sokszor az életmű összegzéseként, tisztelgő gesztusként is olvasták. Ezt a hangsúlyt a cím is erősíti.
📰Aktualitása
Egy olyan világban élünk, ahol a figyelem rövid, a tartalom gyorsan avul, és a hírek jó része másnapra elfelejtődik. Ebben a közegben a mulandóság cáfolata egyáltalán nem elvont, könyvtárszagú téma. Társadalmi kérdés: mit érdemes megőrizni, és mi az, ami nemzedékeken át összetart egy közösséget?
Devecseri életműve erre a kérdésre egy nagyon emberi választ ad. Szerinte a nyelv, a hagyomány és a műveltség nem teher, hanem közös kincs. A Homérosz-fordító számára az ókori szöveg nem halott örökség, hanem folyamatosan újraértelmezett beszélgetés, amelyben mi is részt veszünk.
Ma, amikor a kultúra egyre inkább fogyasztási cikknek tűnik, és a közbeszéd gyakran elszegényedik, egy ilyen szemlélet üdítő ellenpélda. Emlékeztet arra, hogy a gondos, szép beszéd közösségi érték, és hogy az emlékezet nem nosztalgia, hanem a jövő építőanyaga.
Politikai értelemben sem mellékes: a közös kulturális alapok ismerete segíti a párbeszédet és a kritikai gondolkodást. A könyv így ma is szól hozzánk, nem tanít ujjmutogatva, hanem hitet ad ahhoz, hogy a szellemi értékek tartósak lehetnek.
👥Fogadtatás és népszerűség
Devecseri Gábor neve a magyar irodalmi köztudatban elválaszthatatlan a homéroszi eposzok magyar hangjától. Iliász- és Odüsszeia-fordításai több nemzedék számára jelentették az antik világ élő, lüktető nyelvét. Ez a kötet 1972-ben, a költő 1971-es halála után jelent meg, így a korabeli olvasók már a hagyatékot, az életmű lezárulását érezhették benne.
A kötet fogadtatásáról pontos, ellenőrzött kritikai adatot nem szeretnék kitalálni. Annyi biztos, hogy az olvasók és a szakma ekkor már tisztelt, szeretett alkotót gyászoltak. Devecseri egyszerre volt költő, műfordító, esszéista és az antik kultúra népszerűsítője, és a hatvanas évek irodalmi életének nagy alakja. Az ilyen posztumusz vagy a halál közelében megjelent kötetek ráadásul többnyire kegyeletes, megbecsülő figyelmet kaptak.
Később Devecseri költői és műfordítói öröksége egyre inkább a magyar klasszikus műfordítás-kultúra tartópillére lett. A cím is, A mulandóság cáfolatául, a horatiusi hagyományt idézi: a vers és a szó mint az idő elleni védekezés. Antikváriumi polcon ma ezért gyűjtői és olvasói szempontból is kedvelt, jó hangulatú darab.
Részletek és érdekességek
📖Olvasási tanács
Ne siess vele! Ez nem az a könyv, amelyet egy ültő helyükben letudunk. Érdemes lassan, kedvedre válogatva olvasni: este egy-két oldal, esetleg hangosan is. Devecseri nyelve zeneileg és ritmikailag is gazdag, a mondatok akkor szólalnak meg igazán, ha hallod is őket.
Olvasás közben figyeld a szavak muzsikáját, a ritmust, a ritkább, ízes fordulatokat. Fogékony lehetsz a művelt, de sosem fellengzős hangra, amely az antik hagyományt nem múzeumi tárgyként, hanem élő beszédként kezeli. A cím vezérfonalként is használható: nézd meg, hol és hogyan válaszol a szöveg a múlandóságra.
Mit ne várj tőle? Ne várj lendületes, cselekményvezetett olvasmányt, és ne akard vele azonnal megérteni az egész életművet. A mellékneveket, utalásokat nem kell mind ismerni, a hangulat így is átjön.
Kinek ajánlom? Versbarátoknak, a magyar műfordítás tisztelőinek, Homérosz-olvasóknak, a 20. századi magyar irodalom gyűjtőinek. Ajándéknak is szép választás annak, aki a szavak tartós szépségét szereti. 📖
✒️A szerzőről – érdekességek
Devecseri Gábor 1917-ben született Budapesten, és 1971-ben halt meg. Pályája jelentős részét a műfordítás és az antik világ töltötte ki, de saját költőként is jelentős életművet hagyott maga után. Aki egyszer Homéroszt az ő magyarításában olvasta, nehezen felejti: a hexameteres sorok nála zengenek, lélegeznek, szinte beszélnek.
Érdekesség, hogy Devecseri nemcsak fordító volt, hanem az antik kultúra lelkes közvetítője is: mondák, esszék, tanulmányok, szójátékok és emlékezetes, játékos hangú írások fűződnek a nevéhez. Humora, szellemessége és barátságos természete miatt az irodalmi élet kedvelt alakja volt, a pályatársak szerint is az a fajta író, aki a tudását nem szegezi az olvasónak, hanem megosztja vele.
Ennek a kötetnek a megjelenése időben is szimbolikus: a költő halála után látott napvilágot, címe pedig szinte önkéntelenül is többletjelentést kap. A szó, amely túléli alkotóját: ez az antik költők régi gondolata, és Devecserinél nagyon személyes, élő hagyomány volt.
Antikváriumi szempontból külön öröm, hogy a korszak szép, jellegzetes magyar könyvkiadási kultúráját képviseli, ezért a polcon is sokat ad.
🎯Célközönség
Ez a kötet azoknak szól, akik szeretik a magyar nyelv zenéjét, és hajlandók egy kicsit lelassulni egy-egy sor kedvéért. Elsősorban a XX. századi magyar líra és műfordítás kedvelőinek ajánlom. Annak is, aki Devecseri Gábort Homérosz magyar hangjaként ismeri, és kíváncsi arra, milyen volt a költő a saját hangján.
A megjelenéskor, 1972-ben a kötet különös súlyt kapott. Devecseri 1971-ben meghalt, így a kiadvány a korabeli olvasók számára búcsú is volt egy közkedvelt, szellemes, nagy műveltségű költőtől. Az irodalmat szerető értelmiség és a szerző régi hívei vették kézbe, azok, akik személyesen vagy a rádióból, a lapokból, az estekről ismerték a nevét.
Ma más a helyzet. A mai olvasók többnyire antikvár-felfedezők, költészetbarátok, klasszika-filológiával vagy műfordítással foglalkozók, és gyűjtők, akik a szerző életművét szeretnék kiegészíteni. A személyes emlékezés helyét a nyelvi mesterség iránti csodálat vette át. Akit érdekel, hogyan lehet a mulandóságot szóval, ritmussal és hangulattal szembeszegezni, jó helyen jár.
💎Kiadás, ami sokat ér
A kötet 1972-es megjelenésű, a szerző halála utáni kiadás. Gyűjtői szempontból ez a korabeli, első kiadású példány az, ami számít. Azt gondolom, nem tartozik a magyar antikvár piac csillagászati árú ritkaságai közé, a keresettsége inkább a Devecseri-rajongók és a XX. századi líra gyűjtői körében állandó. Az ár ezért jellemzően mérsékelt, a példány állapotától függően nagyjából néhány ezer forintos sávban mozoghat. Ez óvatos becslés, a napi piaci árak eltérhetnek.
Az érték főként az állapoton múlik:
- ép, tiszta gerinc, nem foltos, nem hullik a fűzés;
- eredeti védőborító megléte, mert a korabeli kötetek értékét sokszor ez dönti el;
- bejegyzés, ex libris vagy dedikáció. Egy szerzői dedikáció persze külön kategória, de a szerző halála miatt ennél a címnél ez ritkább lehet.
Aki Devecseri-életművet épít, annak ez a kötet kiegészítő darab, amelyet érdemes jó állapotban megszerezni. Tömeges felkapottságról nem beszélhetünk, de a költő neve iránti érdeklődés töretlen. A jól megőrzött példányokat a szakavatott gyűjtők meg szokták becsülni.
🔎Érdekesség a könyvről
Devecseri Gábor neve sokaknak elsősorban az Iliász és az Odüsszeia magyar változatával forrt össze. Ezek a fordítások az 1950-es évektől több generáció számára jelentették az első találkozást Homérosszal, sokan közülük iskolai olvasmányként. Hexameterei ma is a magyar műfordítás mércéi közé tartoznak.
Az irodalmi életben a szellemessége, szójátékai és gyors észjárása is ismert volt. A visszaemlékezések szerint azok közé tartozott, akik egy társaságot egyetlen jól elsütött poénnal vagy rögtönzött rímmel képesek megmozgatni. Nála a játékosság és a tudós műveltség nem kizárta, hanem erősítette egymást: a klasszikus görög–latin költészet mélyismerete mellett kedvvel írt könnyedebb, játékos hangvételű darabokat is.
A kötet címe önmagában is sokat sejtet. Aki ismeri az antik költészet „emlékművet állítok a szavaimmal” hagyományát, az érzi, hogy a mulandóság cáfolata az irodalom ősi, nagy témája. Hogy Devecseri itt mennyire kapcsolódik közvetlenül ehhez, azt érdemes magában a kötetben megkeresni. A szerző korai halála pedig sokak szemében ma is megrendítő hátteret ad a címnek. 📚
📚Hasonló könyvek
Nemes Nagy Ágnes – Között
Weöres Sándor – Psyché
Szabó Lőrinc – Tücsökzene
Homérosz – Odüsszeia (Devecseri Gábor fordításában)
Kerényi Károly – Görög mitológia