Kiadó
Európa Könyvkiadó
Kiadás éve
1958
Műfaj I.
Klasszikus regény
Műfaj II.
Lélektani regény
Van az a ritka pillanat, amikor egy könyv már az első oldalakon úgy ragad magával, mint a forgószél. A pármai Kolostor pontosan ilyen: Stendhal világirodalmi remekműve, amelyben a szenvedély, a becsvágy és a szabadság vágya egyszerre lángol.
Egy fiatal, forróvérű hős lép be a napóleoni korszak utáni Itália színpadára, ahol a hercegi udvarok fényes termeiben intrika, titkos szövetség és veszedelmes szerelem szövi a mindennapokat. Egyetlen rosszul időzített pillantás vagy meggondolatlan lépés is sorsfordító lehet. Itt a szív gyakran erősebb az észnél, és ez a feszültség végig fenntartja az olvasó figyelmét.
Stendhal lélektani érzékenysége páratlan: úgy ír az érzelmekről, hogy a szereplők percek alatt élő, lélegző emberekké válnak. Balzac is elragadtatással méltatta a művet, és ez nem véletlen.
Ez az 1958-as kiadás igazi gyűjtői és olvasói csemege: kézbe venni is jó érzés, belemerülni még jobb. Ha szeretnéd megtudni, miért olvassák Stendhalt több mint másfél évszázada is lelkesen, ne habozz! Tedd polcodra ezt a klasszikust, és engedd, hogy magával ragadjon! 📚
Képzeld el, hogy egy fiatalember mindössze annyit szeretne, hogy végre izgalmas életet éljen, a világ viszont úgy dönt, ennél sokkal többet kap. Üdv a Pármai Kolostor világában, ahol a szerelem mindig rosszkor érkezik, az intrika viszont mindig pontosan időben!
Stendhal itt olyan udvari összeesküvéseket, bonyodalmakat és érzelmi hullámvasutakat tár elénk, hogy a mai szappanoperák forgatókönyvírói is jegyzetelhetnének belőle. Hercegi udvar, bonyolult rokoni kapcsolatok, hirtelen fellángoló vonzalmak: mindez elegáns, szellemes stílusban, egy cseppnyi iróniával fűszerezve.
A szereplők néha olyan ügyesen manőverezgetnek a saját érzelmeik útvesztőjében, hogy az ember legszívesebben hangosan odaszólna nekik: „Álljatok meg egy percre, és gondolkodjatok!" De hát, ha megtennék, nem lenne regény, csak egy rövid, unalmas jegyzőkönyv.
Ráadásul ez az 1958-as kiadás már önmagában is hangulatos: olyan régi könyvillata van, amitől az ember rögtön úgy érzi magát, mintha egy igazi olvasófotelben ülne, kezében teával. Egy dolog biztos: nem fogsz unatkozni, legfeljebb a kelleténél tovább fennmaradsz olvasni. ☕
Képzeld el, hogy a 18 évesen épp azt keresed, ki vagy, mit akarsz az élettel, és közben a világ egyszerre ígér mindent és vár el tőled mindent. Hát, Fabrizio del Dongo pontosan ebben a cipőben jár, csak éppen 19. századi itáliai herceg-udvarban, kardokkal, intrikákkal és egy csomó rossz döntéssel. 😄
A pármai kolostor tulajdonképpen az egyik első nagy felnövős regény: egy fiú, aki túl sokat akar, túl hevesen érez, és mindig a legrosszabbkor vet bele magát valamibe. Közben körülötte mindenki játszmázik: megy a rangsorolás, a háttéralku, a „ki kinek tartozik egy szívességgel", a hatalmi játék minden körben. Ha láttál már olyan sorozatot, ahol mindenki mosolyog, közben pedig kést tart a háta mögött, itt a forrás.
Stendhal ráadásul végtelenül modern abban, ahogy a belső világot, a szorongást, a hirtelen szerelmeket és az önbizalomhiányt kezeli. Nincs benne moralizálás, csak emberek, akik tévednek, szeretnek és túlélni próbálnak.
Nem kell hozzá történelmi előképzettség, elég a kíváncsiság. Ha szereted a szenvedélyes, okos, olykor vicces drámát, ez neked szól. Vedd le a polcról, vagy inkább az antikvárium polcáról!
Ár
Kérd az árat
Egyedi példány. Fizetés átutalással, a visszahívás után.
Szeretném megvenni
Add meg a neved és a telefonszámod – visszahívlak, megbeszéljük a részleteket, a fizetés pedig átutalással történik.
Inkább hívnál? +36203560714
A kötetről
📝Kritika
A pármai kolostor 1839-ben jelent meg, és a pályatársak közül az egyik legfontosabb korai méltatója Balzac volt: hosszú, lelkes tanulmányban írt róla 1840-ben. A regényt az uralkodói udvarok politikai mechanizmusainak ritka éleslátású ábrázolásaként értékelte, és Machiavelli gondolkodásmódjával rokonította. Az is ismert, hogy szerkezeti változtatásokat javasolt Stendhalnak, a szerző azonban büszkén vállalta, hogy keveseknek ír („happy few").
A nagyközönség azonban a megjelenéskor még meglehetősen hűvösen fogadta, és Stendhal igazi elismerése főként a halála utáni évtizedekben, a 19. század második felétől bontakozott ki. A későbbi szakmai megítélés már az egyik legnagyobb francia regényként tartja számon. Kiemelik a lélektani ábrázolás pontosságát, az ironikus, gyors elbeszélésmódot és azt a szokatlan könnyedséget, amellyel a regény a történelmi tablót és a személyes szenvedélyt összefűzi.
Sokszor idézik a waterlooi csata szokatlan, a hősi pátoszt kerülő ábrázolását is, amely a későbbi nagy háborús prózára is hatott. Az irodalomtörténet a modern lélektani regény előfutáraként tekint rá, olvasói pedig ma is szenvedélyes rajongással beszélnek róla.
📰Aktualitása
Stendhal regénye egy olyan korban játszódik, amikor a nagy forradalmi remények után a hatalom visszaül a régi ülésekre, és a kiábrándultság lesz az új hétköznap. Ismerős? A csalódás a nagy ígéretek után, a cinizmus és a karrierizmus ma is velünk van.
A pármai kolostor egyik legerősebb tanulsága, hogy a hatalom működése mindig személyes. Kapcsolatok, kegyek, titkos szívességek, megfélemlítés és információ-ellenőrzés mozgatják, miközben kívülről mindenki a törvényről és az erkölcsről beszél. A mai olvasónak az udvari intrika akár a politikai lobbik, a nepotizmus vagy a nyilvánosság manipulálásának előképe is lehet.
Ugyanilyen élő a regény másik rétege: a fiatal ember, akinek a világ azt üzeni, hogy alkalmazkodjon, de a szíve mást diktál. Hogyan őrizd meg a szabadságodat egy konformizmusra épülő rendszerben? Mennyit ér az őszinte érzés a számítás világában?
Stendhal nem prédikál, hanem megmutatja, hogyan választunk, amikor a lehetőségek korlátozottak és a tét nagy. Éppen ezért szól ma is hozzánk: a szabadság, szerelem és hatalom kérdései nem avulnak el.
👥Fogadtatás és népszerűség
Stendhal regényének sorsa az irodalomtörténet egyik legszebb késői elismerés-története. A mű 1839-ben jelent meg Párizsban, és a közönség nem rohamozta meg. A kortársak jó része a romantikus nagyregények zajos világához szokott, Stendhal szikár, ironikus, lélekelemző stílusa pedig szokatlan volt.
Az egyik legnevezetesebb kivétel Balzac volt. Hosszú, lelkes tanulmányban méltatta a regényt, és szinte a kor egyik legfontosabb írói gesztusává vált, hogy egy pályatárs ilyen nagyvonalúan kiállt mellette. Stendhal hálás volt érte, bár a kritikában szereplő javaslatokat kissé vegyes érzésekkel fogadta.
Az írót magát nem kényeztette el a siker. Ő maga is azzal számolt, hogy igazi olvasói csak később jönnek el, a híres „boldog keveseknek" szóló ajánlás is ezt a hangulatot idézi. Így is történt: a 19. század második felében, majd a 20. században a regény egyre magasabbra került, és a modern pszichológiai regény egyik előfutáraként tartják számon. Waterloo-ábrázolását sokan az újfajta háborús próza előképének tekintik. Magyarországon is klasszikusként él, ezért kedvelt darabja a gyűjtőknek.
Részletek és érdekességek
📖Olvasási tanács
Ha belevágsz, ne rohanj, és ne akard rögtön az egészet átlátni. A regény eleje szinte elsodor: a kezdő fejezetek hősét egy történelmi pillanat kellős közepén ismerjük meg, és ez a jelenet már magában is emlékezetes olvasmány. Aki ezt végigköveti, annak a folytatás is a markában marad.
Olvasás közben érdemes az iróniára figyelni. Stendhal sosem pátoszos, inkább szúr egyet-egyet a szereplőin és a korán. Figyeld az udvari intrikák és hatalmi játszmák mögötti emberi gyengeségeket, a vágyakat és a szerelmi szálak finom rezdüléseit is. Érdemes azt is megfigyelni, hogyan lép be a nagypolitika a magánéletbe.
Mit ne várj tőle? Nem modern, pörgős kalandregény, és nem is Dumas-féle fordulatos történet. Szándékosan szeszélyes, hol kanyarog, hol ugrik, és a cselekmény néha kevésbé fontos, mint a hangulat.
A régebbi kiadások nyelvezete kissé ódon lehet, de ez a hangulatnak csak jót tesz. Neked való, ha szereted az elegáns, okos, ironikus klasszikusokat, a politikai-udvari intrikát és a belső vívódásokat. 📖
✒️A szerzőről – érdekességek
Stendhal valódi neve Henri Beyle volt, és a tollnevek igazi gyűjtője: élete során rengeteg álnevet használt, a „Stendhal" egy német városka nevéből ered. Szeretett játszani a személyazonosságával, és ez a játékosság az írásaiban is érezhető.
A pármai kolostor különösen izgalmas keletkezéstörténettel bír. A híresen gyors munka eredménye: a regényt alig néhány hét alatt, 1838 végén diktálta le, vagyis szinte egy hosszú, lázas lendületben született. Az ihletet, a korabeli beszámolók szerint, egy régi itáliai krónika adta, amely egy előkelő itáliai család felemelkedéséről szólt. Stendhal ezt átalakította, és a saját korába, a 19. század eleji Itália világába helyezte.
Maga az író diplomataként is szolgált, Itáliában élt, és szenvedélyes olaszbarát volt. Ez az Itália-szeretet átüt a regény minden során. A sírfelirata is elárulja a szívét: „milánói" polgárnak vallotta magát, aki írt, szeretett, élt.
A regény egyik szépsége, hogy a szerző saját élményei, a háború tapasztalata és a politikai csalódások is benne vannak. Aki szereti, ha egy könyv mögött élő, színes, kissé rejtélyes alkotó áll, annak ez a kötet különösen izgalmas lesz.
🎯Célközönség
A pármai kolostor azoknak való, akik szeretik, ha egy regény egyszerre kalandos, szerelmes, szellemes és kicsit gonosz. Ajánlom a klasszikus francia irodalom kedvelőinek, a Vörös és fekete olvasóinak, és mindenkinek, aki szívesen fürdik meg egy zugkormányzású itáliai fejedelemség intrikáiban.
A regény 1839-ben jelent meg. Akkor a franciaországi olvasóközönség szórakoztató, mégis éles szemű társadalmi tablót kapott. A korabeli fogadtatás megosztott volt, Stendhal igazi elismerése később, a 19. század második felében és a 20. században érkezett el. Ő maga is úgy érezte, hogy a „kevesek”, a „happy few” számára ír.
A hazai 1958-as kiadás idején a regény az iskolázott, világirodalmat olvasó közönséghez szólt. Ma főként azok keresik, akik már ismerik Stendhalt, a klasszikusok szerelmesei, egyetemi hallgatók, valamint a régi kiadások gyűjtői. Aki olvasta Dumas-t, de vágyik valamire, ami lélektanilag is mélyebb, annak is kiváló választás.
Nem egy gyors, könnyű olvasmány, de megéri rászánni az időt. Hangulata, humora és tempója ma is magával ragad. 📖
💎Kiadás, ami sokat ér
Az 1958-as magyar kiadás nem ritka tétel, de a régi világirodalmi sorozatok kedvelői és a Stendhal-gyűjtők továbbra is keresik. Az ára elsősorban az állapottól függ. A tiszta, ép kötésű, hiánytalan példány, amelyen megvan az eredeti védőborító, sokkal vonzóbb, mint a kopott, firkált, lapszéli jegyzetekkel teli darab.
Óvatos becslés szerint a hasonló korú, átlagos állapotú kiadások általában néhány ezer forintos tartományban mozognak. A szép, gyűjtői állapotú példány magasabb áron is gazdára találhat. Ez nem garantált érték, a piaci ár változik, ezért érdemes az aktuális antikvár kínálatot is megnézni.
Nézd meg a kötésmódot, a fordító és a kiadó adatait, a nyomdai jelöléseket, az illusztrációkat és a lapok állapotát. Egy tulajdonosi bejegyzés vagy ex libris egyeseknek hangulatos többlet, másoknak levonás. Ha eredeti borítóval, sárgulás és hiány nélkül érkezik, a polcodon kifejezetten szép darab lehet.
Ez nem a „befektetési ritkaság” kategória, hanem a szerethető, használható, mégis gyűjtésre érdemes klasszikus, amelyet egyszerre élvezet olvasni és kézbe venni.
🔎Érdekesség a könyvről
Stendhal valódi neve Henri Beyle volt, a Stendhal írói álnevet egy német kisváros, Stendal nevéből alakította ki. Az életrajzírók szerint imádta a rejtőzködést, ezért rengeteg másik álnevet is használt.
A pármai kolostort a hagyomány szerint hihetetlenül gyorsan, mindössze pár hét alatt írta meg, nagyrészt diktálva. Ez a gyorsaság az egyik leggyakrabban emlegetett irodalmi legenda a szerzővel kapcsolatban. A regény alapötletét régi itáliai krónikákból merítette, de a történetet természetesen a saját szája íze szerint formálta.
Balzac lelkesen méltatta a regényt, és hosszú elemzést írt róla. Egy kortárs szerző részéről ez az akkori irodalmi életben különösen nagy dolognak számított.
Stendhal szerelmese volt Itáliának. Sírfelirata szerint milanói akart lenni, és az olasz kultúra iránti rajongása végigkísérte az életét. A róla elnevezett Stendhal-szindróma a műalkotások okozta lelki túlfűtöttséget írja le, és a hagyomány szerint Firenzéhez köthető.
Tolsztoj is elismerően szólt a regény háborús ábrázolásáról, amely szerinte új szemléletet hozott.
📚Hasonló könyvek
Stendhal – Vörös és fekete
Balzac – Goriot apó
Flaubert – Érzelmek iskolája
Tolsztoj – Háború és béke
Lampedusa – A párduc