Kiadó
Belügy kiskönyvtár
Kiadás éve
1962
Műfaj I.
Bűnügyi regény
Műfaj II.
Rendőrségi oktató-krimi
Kara János „A tettes ismeretlen” című regénye egyszerre krimi és szakmai „tankönyv”: a Belügyminisztérium saját kiskönyvtári sorozatában jelent meg 1962-ben, kifejezetten azzal a céllal, hogy izgalmas történeten keresztül mutassa be a nyomozás módszereit.
A könyvet a Belügyminisztérium Tanulmányi és Módszertani Osztálya adta ki, a „Belügyminisztérium kiskönyvtára” sorozat 6. köteteként. 223 oldalas, kis formátumú (16×12 cm) füzet, fekete-fehér illusztrációkkal, tűzött kötésben. Már ez is elárulja: nem piaci krimi, hanem belső képzési anyagnak szánták, amelyet aztán a lakosság is olvashatott.
A cselekmény egy bűneset (illetve bűnügy-sorozat) felgöngyölítését követi, miközben aprólékosan bemutatja a korabeli magyar rendőrségi munka lépéseit: helyszínelés, tanúkihallgatás, bizonyítékgyűjtés, elemzés, operatív munka. A „tettes ismeretlen” helyzetből indulunk – és lépésről lépésre jutunk el a tettes azonosításáig.
Ha valaha is bosszankodott azon, hogy egy krimiben a nyomozó „megérzéssel” old meg mindent, Kara János könyve jó ellenpont lesz: itt nincs csodadetektív, csak szabályok, módszerek és rengeteg aprólékos munka. Ez a regény tulajdonképpen egy „szocialista CSI” – csak kevesebb számítógéppel és több cigarettával.
A kiadó sem véletlen: Belügyminisztérium Tanulmányi és Módszertani Osztálya – vagyis a könyv részben arra szolgált, hogy a rendőrtisztek, nyomozók „jó gyakorlatként” olvassák. Mindezt úgy, hogy közben a „civil olvasó” is élvezni tudja a történetet. Mai szemmel ez kicsit propagandisztikusnak tűnhet (rendőr mint hős, bűnöző mint egyértelmű negatív), de a szakmai részletek sokszor meglepően érdekesek.
Ha kíváncsi arra, hogyan nézett ki hivatalos szemmel egy bűnügy a hatvanas évek Magyarországán, ez a könyv olyan, mintha egy régi, fekete-fehér krimisorozat forgatókönyvét olvasná – csak épp belügyi kiadásban. 😄
Mai szemmel a „A tettes ismeretlen” olyan, mint egy archív, magyar „true crime / procedural” – csak épp fikciós formában, belügyi célra. Ha szereted a bűnügyi sorozatokat, ahol a fókusz nem a vérengzésen, hanem a nyomozás logikáján van, Kara regénye érdekes időutazás.
A „Belügyminisztérium kiskönyvtára” sorozat célja az volt, hogy a rendőrök számára rövid, gyakorlatorientált kiadványokat adjon; itt ezt a funkciót egy regény formájában valósították meg. Ebből következik, hogy a könyv nem pszichológiai mélyportré, nem is „noir”, hanem inkább módszertani illusztráció – de ha érdekel a rendőrség belső gondolkodása, ez önmagában elég izgalmas.
Az antikváriumokban ma is feltűnik, többnyire olcsón: gyűjtőknek, krimi-rajongóknak, rendőrségtörténet iránt érdeklődőknek egyaránt jó fogás – és kicsit olyan, mintha egy letűnt korszak belső oktatófilmjébe pillantanál bele papíron.
Ár
5 600 Ft
Egyedi példány. Fizetés átutalással, a visszahívás után.
Szeretném megvenni
Add meg a neved és a telefonszámod – visszahívlak, megbeszéljük a részleteket, a fizetés pedig átutalással történik.
Inkább hívnál? +36203560714
A kötetről
📝Kritika
A konkrét irodalmi kritikák Kara János regényéről nehezen hozzáférhetők, mivel a mű elsősorban belső, szakmai céllal készült, nem a széles irodalmi közönségnek. A kiadás körülményei – belügyi kiadó, „tanulmányi és módszertani osztály” – arra utalnak, hogy elsődleges mérce a szakmai hasznosság, nem a magas irodalmiság volt.
A „Belügyminisztérium kiskönyvtára” sorozat általános megítélése szerint ezek a kiadványok a szocialista állam rendőrségi ideálját közvetítették: szorgalmas, fegyelmezett, hibátlanul dolgozó nyomozók, akik sikeresen védik a közösséget a bűnözőktől. Ennek részeként a regény valószínűleg követi a korszak sémáit: egyértelmű jók és rosszak, didaktikus tanulságok, rendpárti üzenet.
Ugyanakkor az, hogy a könyv ma is elérhető több antikváriumban, arra utal, hogy olvasói szinten is működik: krimikedvelők, rendőrségtörténet iránt érdeklődők, gyűjtők szívesen forgatják, részben nosztalgikus, részben dokumentumérték miatt.
📰Aktualitása
A mű aktualitása ma kevésbé a „klasszikus krimiirodalom”, inkább a kultúr- és rendőrségtörténeti szempontok felől érdekes. Egy ilyen regényt olvasva képet kapunk arról, hogyan látta saját magát a magyar rendőrség a hatvanas évek elején: milyen módszereket tartott követendőnek, milyen bűnözőképe volt, hogyan beszélt a bűnről és a társadalomról.
A mai olvasó számára a regény bizonyos részei (nyelvezet, ideológiai panelek) elavultnak vagy didaktikusnak tűnhetnek, ugyanakkor az alaphelyzet – a „tettes ismeretlen” állapotból kiinduló, lépésről lépésre építkező nyomozás – ma is aktuális: a rendőrségi munka lényege nem változott annyit, mint az eszközök.
Krimi-rajongóknak kifejezetten izgalmas lehet „összehasonlító olvasmányként”: mit tudott és mit nem tudott egy hatvanas évekbeli magyar bűnügyi regény a ma megszokott skandináv, angolszász vagy magyar krimikhez képest. A válasz sokat elárul a korszakról.
👥Fogadtatás és népszerűség
A könyv 1962-es megjelenése óta nem vált széles körben ismert klasszikussá, de a mai antikvár kínálatban stabilan jelen van, több példányban is feltűnik. Ez arra utal, hogy annak idején jelentős példányszámban adták ki – belügyi használatra és szélesebb körben is.
A későbbi antikvár és online könyves oldalakon többnyire a krimi-proza kategóriájába sorolják, egyszerű „A tettes ismeretlen (Belügyminisztérium kiskönyvtára 6.)” megjelöléssel. Külön nagy irodalmi kultusza nem alakult ki, viszont a „belső kiadvány” jellege miatt gyűjtők, rendőrségtörténettel foglalkozók, szocializmus-kutatók érdeklődésére számot tarthat.
A „Kara János” szerzőre vonatkozóan kevés nyilvános adat elérhető; az antikvár portálok csak a könyv bibliográfiai adatait közlik, ami azt sugallja, hogy a szerző inkább szakmai, belügyi körben ismert lehetett, nem a „szabad” irodalmi pályán.
Részletek és érdekességek
📖Olvasási tanács
Ezt a regényt érdemes műfaji helyén kezelni: ne várjon tőle Chandler- vagy Simenon-szintű irodalmi mélységet, inkább egy jól megírt, szakmai célú, „szocialista szolgálati krimit”. Ha így ül le mellé, sokkal élvezhetőbb lesz.
Olvasás közben figyelje meg:
hogyan épül fel a nyomozás lépésről lépésre;
milyen módszereket emel ki „ideális” rendőrségi gyakorlatként;
hogyan jelennek meg a bűnelkövetők és az áldozatok (sztereotípiák, társadalmi háttér).
Nem árt némi korszakismeret (’60-as évek Magyarországa, szocialista közeg), de enélkül is érthető. Ha a rendőrségtörténet vagy a szocialista krimi érdekel, különösen jó olvasmány; ha viszont „csak egy ütős modern krimit” keres, lehet, hogy más szerzőtől kapod meg jobban.
✒️A szerzőről – érdekességek
A nyilvánosan elérhető adatok alapján Kara János neve elsősorban ehhez az egy műhöz, „A tettes ismeretlen” című regényhez kapcsolódik; az antikváriumi és könyves adatbázisok nem sorolnak fel mellé más, széles körben ismert szépirodalmi kötetet. Ez arra utal, hogy vagy belügyi, rendőrségi háttérrel bíró szerző volt, vagy egyszeri „megbízásos” íróként vett részt a kiskönyvtári sorozatban.
A kiadó (Belügyminisztérium Tanulmányi és Módszertani Osztálya) jellege és a sorozat címe alapján feltételezhető, hogy Kara János szorosan kötődött a rendőrséghez, akár tisztként, akár oktatóként, módszertani munkatársként. Konkrét életrajzi adat azonban – születési/halálozási év, egyéb művek – a gyorsan hozzáférhető forrásokban nem jelenik meg.
Ez a részleges „névtelenség” még inkább dokumentumértékűvé teszi a könyvet: a szövegen keresztül ismerkedünk meg egy, a korabeli belügyi gondolkodást jól ismerő szerző szemléletével.
🎯Célközönség
A „A tettes ismeretlen” eredeti célközönsége egyértelműen belügyi, rendőrségi kör volt – a Tanulmányi és Módszertani Osztály kiskönyvtári sorozatában a képzés, továbbképzés eszközeként. Ugyanakkor a regényes forma miatt alkalmas volt szélesebb, civil olvasóközönség számára is.
Ma a könyvet elsősorban:
krimi-rajongók (különösen a „retro” magyar krimi kedvelői),
rendőrségtörténet, szocializmus iránt érdeklődők,
témagyűjtők (Belügy-kiadványok, kisalakú kiskönyvtárak),
könyvgyűjtők (szocialista kiállítások, „belső” kiadványok) keresik.
Ha Ön történelmet, kriminológiát, rendészettudományt tanít vagy tanul, a kötet jó „illusztratív forrás” lehet a korabeli rendőrségi önkép és bűnügy-ábrázolás bemutatására.
💎Kiadás, ami sokat ér
A regény 1962-es első kiadását a Belügyminisztérium Tanulmányi és Módszertani Osztálya adta ki, „Belügyminisztérium kiskönyvtára” 6. kötetként, tűzött kötésben, 223 oldalon. Antikváriumokban ma többnyire pár ezer forintos áron mozog, állapottól függően; nem számít ritka bibliofil darabnak, inkább kuriózum jellegű szakkönyv-kriminek.
A későbbi megjelenések (pl. bookline-nál jelzett, 1990-es években is forgalmazott példányok) vélhetően ugyanebből a kiadásból származó raktárkészletek vagy utánnyomások lehettek, de külön, díszes, gyűjtői kiadása nem ismert.
Összességében: olvasói és dokumentumértéke jóval nagyobb, mint piaci értéke. Ha érdeklődik a téma iránt, érdemes megvenni és megtartani, de pusztán befektetésként nem ez lesz a legnagyobb hozamot ígérő kötet.