Kiadó
Szépirodalmi Könyvkiadó
Kiadás éve
1985
Műfaj I.
Hősi eposz
Műfaj II.
Ókori görög irodalom
Van egy könyv, amely kétezer-nyolcszáz éve nem ment ki a divatból. Nem azért, mert kötelező olvasmány — bár az is —, hanem mert valami olyat tud, amit a legjobb modern regények is csak megközelíteni tudnak: az emberi lélek mélyébe lát, és azt mondja: igen, ti is ugyanilyenek vagytok.
Homérosz Íliásza a trójai háború tizedik évének 52 napját meséli el — de valójában a harag, a gyász, a büszkeség és az emberi méltóság eposza. A csatajeleneteket fenséges lírai pillanatok törik meg, az istenek emberi módon veszekednek, a hősök pedig olykor megdöbbentően sebezhetőek. Akhilleusz, a sérthetetlen félisten visszavonul a harctól — és éppen ez a döntése indítja el a tragédiák láncolatát.
Ez a kötet Devecseri Gábor fordításában olvasható, amely az 1952-es első megjelenés óta a homéroszi eposz kanonikus magyar változatának számít. Devecseri hexameterben tolmácsolta az ógörög eredetit — a fordítás önmagában is irodalmi remekmű, amelyért Kossuth-díjat kapott.
Ha valaha is azon töprengett, hol kezdődik az európai irodalom — nos, itt.
Képzelje el: valaki haragszik a főnökére, fogja a sátrát, és kivonul. A többiek meg közben összeverekednek, elveszítenek mindent, és végül könyörögni kénytelenek a duzzogónak. Ha ez ismerős munkahelyi dinamikának tűnik, akkor tudja, hogy az emberi természet azóta sem sokat változott, amióta Akhilleusz összeveszett Agamemnónnal. Az Íliász tehát örök.
De komolyra fordítva a szót: ez az eposz azért is különleges, mert nem egyszerű hősköltemény. Az istenek is belekeverik az orrukat mindenbe — néha segítve, néha akadályozva —, mintha egy kozmikus valóságshow-t rendeznének a halandók kárára. Zeusz és Héra vitái pedig bármely sorozatba illő párkapcsolati drámával felveszik a versenyt.
Devecseri Gábor fordítása olyan gördülékeny, hogy az ember szinte észre sem veszi, hogy időmértékes hexameterben olvas — na jó, egy kicsit azért észreveszi, de ez csak plusz élmény. Sokat elárul a fordítás minőségéről, hogy a „nehéz" jelzőt azóta senki sem merte ráragasztani. 😄
Ha eddig halogatta az Íliász elolvasását, ez az 1985-ös kiadás tökéletes alkalom az újrakezdésre.
Ha van egy karakter az irodalomban, aki tökéletesen illik a mai „huszonéves egzisztenciális válság" esztétikájához, az Akhilleusz. Sértett, büszke, hihetetlenül tehetséges, és amikor megsértik, inkább kivonul az egészből, mintsem hogy elnyelje a sértést. Ha ez a vibe ismerős — nos, Homérosz kb. 2800 éve leírta már.
Az Íliász nem arról szól, hogy ki nyer egy háborút. Arról szól, hogy mit csinál az emberrel a harag, a veszteség, a bosszúvágy — és hogy ezekkel hogyan lehet (vagy nem lehet) megbékélni. Spoiler nélkül: a végkifejlet sokkal mélyebb és emberibb, mint azt bárki várná egy „ókori harci eposztól".
Devecseri Gábor fordítása meglepően olvasható és folyékony, nem kell irodalmárnak lenni hozzá. Az 1985-ös kiadás pedig egy szép, klassz darab a polcra — mert ha már klassz könyvet olvasol, hadd nézzen is ki jól. Ha szereted a komplex karaktereket, az epikus drámát és azt, amikor egy történet tényleg számít — ez a könyv nem fog csalódást okozni.
Ár
5 400 Ft
Egyedi példány. Fizetés átutalással, a visszahívás után.
Szeretném megvenni
Add meg a neved és a telefonszámod – visszahívlak, megbeszéljük a részleteket, a fizetés pedig átutalással történik.
Inkább hívnál? +36203560714
A kötetről
📝Kritika
Az Íliász fogadtatása az európai irodalomtörténet egyik leghosszabb és legkontinuusabb kritikai hagyományát jelenti: az ókortól napjainkig szinte minden irodalomesztéta, filológus és kritikus véleményt nyilvánított róla. Az antik kortársak — Arisztotelész, Platón — a művet a költészet csúcsteljesítményeként tartották számon; Platón az eposz erkölcsi hatása miatt még aggodalmait is megfogalmazta, ami önmagában jelzi, mekkora tekintélye volt.
A modern irodalomtudomány egységesen a világirodalom egyik legtöbb elemzést kiváltó alkotásának tartja. A mű szerkezetének arányosságát, a jellemábrázolás mélységét és a tragikus-epikus hangnem egyensúlyát rendszeresen kiemelten dicsérik. Szerb Antal a homéroszi világ legfontosabb sajátosságaként az istenek és emberek szétválaszthatatlan összefonódását emelte ki.
A Devecseri Gábor-féle fordítás (1952) kritikai recepciója Magyarországon kiemelkedően pozitív: a szakma a 20. századi magyar műfordítás csúcsteljesítményei között tartja számon, amelynek fordítói elvei új mércét állítottak a klasszika-filológiai fordítói hagyományban. A Kossuth-díj, amellyel 1953-ban jutalmazták, szintén jelzi a munka kivételes rangját.
📰Aktualitása
Az Íliász mai aktualitása szinte paradox módon erősebb, mint valaha. Egy olyan korszakban, amelyet folyamatos fegyveres konfliktusok, nemzeti büszkeség és geopolitikai rivalizálás jellemez, Homérosz eposza nem múlt idős dokumentum, hanem tükör. A háború pusztítása, az ártatlanok szenvedése, a hősök heroizmusának és emberi gyengeségének együttélése — ezek a motívumok semmiféle történelmi távolságban nem fakul.
Különösen aktuális az eposz egyén és közösség viszonyának ábrázolása: Akhilleusz sértett visszavonulása és annak következményei ma is ismerős emberi és politikai dilemmára mutatnak rá. Mit tehet az egyén, ha igazságtalanságot tapasztal? Kivonul, vagy marad és alkalmazkodik? A kérdés nem veszítette el élét.
Az eposz a gyász kultúrájáról is mélyen és modernül szól: Priamosz és Akhilleusz találkozása a mű végén az ellenséges felek között kialakuló emberi méltóság és részvét pillanata — az empátia apológiája, amelynek üzenete ma is fájdalmasan hiányzik a világ sok pontjáról. Mindezek miatt az Íliász nemcsak irodalomtörténeti alapmű, hanem élő, olvasható, provokáló szöveg marad.
👥Fogadtatás és népszerűség
Most már van elegendő információm. Az 1985-ös kiadás az Európa Könyvkiadónál jelent meg (Kner Nyomda, Devecseri Gábor fordítása), de van egy Szépirodalmi Könyvkiadós 1985-ös kiadás is. Megírom a teljes adatlapot.
[mufaj1]
Hősi eposz
[mufaj2]
Ókori görög irodalom
[ajanlo1_figyelem_felhivo]
Van egy könyv, amely kétezer-nyolcszáz éve nem ment ki a divatból. Nem azért, mert kötelező olvasmány — bár az is —, hanem mert valami olyat tud, amit a legjobb modern regények is csak megközelíteni tudnak: az emberi lélek mélyébe lát, és azt mondja: igen, ti is ugyanilyenek vagytok.
Homérosz Íliásza a trójai háború tizedik évének 52 napját meséli el — de valójában a harag, a gyász, a büszkeség és az emberi méltóság eposza. A csatajeleneteket fenséges lírai pillanatok törik meg, az istenek emberi módon veszekednek, a hősök pedig olykor megdöbbentően sebezhetőek. Akhilleusz, a sérthetetlen félisten visszavonul a harctól — és éppen ez a döntése indítja el a tragédiák láncolatát.
Ez a kötet Devecseri Gábor fordításában olvasható, amely az 1952-es első megjelenés óta a homéroszi eposz kanonikus magyar változatának számít. Devecseri hexameterben tolmácsolta az ógörög eredetit — a fordítás önmagában is irodalmi remekmű, amelyért Kossuth-díjat kapott.
Ha valaha is azon töprengett, hol kezdődik az európai irodalom — nos, itt. 📖
[ajanlo2_humoros]
Képzelje el: valaki haragszik a főnökére, fogja a sátrát, és kivonul. A többiek meg közben összeverekednek, elveszítenek mindent, és végül könyörögni kénytelenek a duzzogónak. Ha ez ismerős munkahelyi dinamikának tűnik, akkor tudja, hogy az emberi természet azóta sem sokat változott, amióta Akhilleusz összeveszett Agamemnónnal. Az Íliász tehát örök.
De komolyra fordítva a szót: ez az eposz azért is különleges, mert nem egyszerű hősköltemény. Az istenek is belekeverik az orrukat mindenbe — néha segítve, néha akadályozva —, mintha egy kozmikus valóságshow-t rendeznének a halandók kárára. Zeusz és Héra vitái pedig bármely sorozatba illő párkapcsolati drámával felveszik a versenyt.
Devecseri Gábor fordítása olyan gördülékeny, hogy az ember szinte észre sem veszi, hogy időmértékes hexameterben olvas — na jó, egy kicsit azért észreveszi, de ez csak plusz élmény. Sokat elárul a fordítás minőségéről, hogy a „nehéz" jelzőt azóta senki sem merte ráragasztani. 😄
Ha eddig halogatta az Íliász elolvasását, ez az 1985-ös kiadás tökéletes alkalom az újrakezdésre.
[ajanlo3_mai_generacio]
Ha van egy karakter az irodalomban, aki tökéletesen illik a mai „huszonéves egzisztenciális válság" esztétikájához, az Akhilleusz. Sértett, büszke, hihetetlenül tehetséges, és amikor megsértik, inkább kivonul az egészből, mintsem hogy elnyelje a sértést. Ha ez a vibe ismerős — nos, Homérosz kb. 2800 éve leírta már.
Az Íliász nem arról szól, hogy ki nyer egy háborút. Arról szól, hogy mit csinál az emberrel a harag, a veszteség, a bosszúvágy — és hogy ezekkel hogyan lehet (vagy nem lehet) megbékélni. Spoiler nélkül: a végkifejlet sokkal mélyebb és emberibb, mint azt bárki várná egy „ókori harci eposztól".
Devecseri Gábor fordítása meglepően olvasható és folyékony, nem kell irodalmárnak lenni hozzá. Az 1985-ös kiadás pedig egy szép, klassz darab a polcra — mert ha már klassz könyvet olvasol, hadd nézzen is ki jól. Ha szereted a komplex karaktereket, az epikus drámát és azt, amikor egy történet tényleg számít — ez a könyv nem fog csalódást okozni.
[hashtag1]
eposz
[hashtag2]
háború
[hashtag3]
hősiesség
[kritika]
Az Íliász fogadtatása az európai irodalomtörténet egyik leghosszabb és legkontinuusabb kritikai hagyományát jelenti: az ókortól napjainkig szinte minden irodalomesztéta, filológus és kritikus véleményt nyilvánított róla. Az antik kortársak — Arisztotelész, Platón — a művet a költészet csúcsteljesítményeként tartották számon; Platón az eposz erkölcsi hatása miatt még aggodalmait is megfogalmazta, ami önmagában jelzi, mekkora tekintélye volt.
A modern irodalomtudomány egységesen a világirodalom egyik legtöbb elemzést kiváltó alkotásának tartja. A mű szerkezetének arányosságát, a jellemábrázolás mélységét és a tragikus-epikus hangnem egyensúlyát rendszeresen kiemelten dicsérik. Szerb Antal a homéroszi világ legfontosabb sajátosságaként az istenek és emberek szétválaszthatatlan összefonódását emelte ki.
A Devecseri Gábor-féle fordítás (1952) kritikai recepciója Magyarországon kiemelkedően pozitív: a szakma a 20. századi magyar műfordítás csúcsteljesítményei között tartja számon, amelynek fordítói elvei új mércét állítottak a klasszika-filológiai fordítói hagyományban. A Kossuth-díj, amellyel 1953-ban jutalmazták, szintén jelzi a munka kivételes rangját.
[aktualitasa]
Az Íliász mai aktualitása szinte paradox módon erősebb, mint valaha. Egy olyan korszakban, amelyet folyamatos fegyveres konfliktusok, nemzeti büszkeség és geopolitikai rivalizálás jellemez, Homérosz eposza nem múlt idős dokumentum, hanem tükör. A háború pusztítása, az ártatlanok szenvedése, a hősök heroizmusának és emberi gyengeségének együttélése — ezek a motívumok semmiféle történelmi távolságban nem fakul.
Különösen aktuális az eposz egyén és közösség viszonyának ábrázolása: Akhilleusz sértett visszavonulása és annak következményei ma is ismerős emberi és politikai dilemmára mutatnak rá. Mit tehet az egyén, ha igazságtalanságot tapasztal? Kivonul, vagy marad és alkalmazkodik? A kérdés nem veszítette el élét.
Az eposz a gyász kultúrájáról is mélyen és modernül szól: Priamosz és Akhilleusz találkozása a mű végén az ellenséges felek között kialakuló emberi méltóság és részvét pillanata — az empátia apológiája, amelynek üzenete ma is fájdalmasan hiányzik a világ sok pontjáról. Mindezek miatt az Íliász nemcsak irodalomtörténeti alapmű, hanem élő, olvasható, provokáló szöveg marad.
[fogadtatas_nepszeruseg]
Az Íliász fogadtatásának története maga is epikus méretű. Az ókori görög világban a két homéroszi eposz az irodalmi és kulturális élet alapszövegei voltak: az iskolai oktatás gerincét képezték, az ifjakat ezen nevelték, és a rapszódoszok (hivatásos énekmondók) előadásain az egész közösség hallgatta őket. Homérosz tekintélye szinte vallási jellegű volt.
A hellénisztikus és római korban az Íliász a latinra való hatáson keresztül Vergiliust is megihlette — az Aeneis közvetlenül belőle nőtt ki. A középkorban, bár az eredeti görög szöveg elveszett Nyugat-Európa számára, a trójai mondakör latin közvetítéssel tovább élt, és a reneszánszban az Íliász az európai humanizmus alapkövének számított.
Magyarországon Devecseri Gábor 1952-es fordítása kultúrtörténeti esemény volt: az olvasók és a kritikusok egyaránt az európai irodalom egyik legnagyobb alkotásaként üdvözölték a hexameteres magyar változatot. Az 1985-ös kiadások — mind az Európa, mind a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában — azt jelzik, hogy az olvasói kereslet évtizedek múltán is töretlen maradt.
Részletek és érdekességek
📖Olvasási tanács
Az Íliász olvasásához érdemes türelmet és nyitottságot vinni magával — ez nem egy olyan könyv, amelyet „megdögönyöz" az ember egy hétvégén. Legjobb lassan haladni benne: egy-két éneket egyszerre, hagyva, hogy a hangulat, a képek és a nevek beivódjanak.
Ne ijedjen meg az első pár ének neveitől és helyszíneitől — a szereplők sokasága az eposz természetéből fakad, de az igazán fontos alakokra hamar ráérez. Különösen figyeljen az érzelmekre és a belső monológokra: Homérosz meglepően modern lélektani érzékenységgel ábrázolja hőseit, akik sokszor tépelődnek, félnek, és kételkednek.
Ne várjon folyamatos akciót: az Íliász ritmusát csatajelenetek és lírai „lassítások" váltakozása adja — ezek az ún. homéroszi hasonlatok (egy-egy természeti vagy hétköznapi képpel tágítják ki a háborús képet) különösen szépek, érdemes rájuk odafigyelni.
Kinek ajánlott? Mindenkinek, aki szeret elmélyülni egy szövegben, és nyitott arra, hogy egy kétezer-nyolcszáz éves mű is mondhat valami újat. Nem szükséges irodalmi előképzettség — csupán figyelem és ráhangolódás. 📚
✒️A szerzőről – érdekességek
Homérosz személye körül évezredek óta folyik a vita — az ún. „homéroszi kérdés" az irodalomtudomány egyik leghíresebb megoldatlan rejtélye. Valójában nem tudjuk biztosan, hogy élt-e egyáltalán ilyen nevű ember; születési helyét az ókorban hét görög város is magáénak követelte, köztük Szmürna, Khiosz és Athén. A hagyomány szerint vak énekmondó volt — de ez is inkább toposz, mint ellenőrizhető tény.
A fordító, Devecseri Gábor (1917–1971) esetében viszont annál több érdekes és ellenőrizhető részlet ismert. Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költő, műfordító és klasszika-filológus volt, aki 1948–1954 között őrnagyi rangban tanított irodalmat a Magyar Néphadsereg Tiszti Akadémiáján. Ez az életrajzi részlet kissé meglepő egy Homéroszt fordító humanista filológusnál — de a Rákosi-korszak irodalmi életébe ez belefért.
1956 októberében nyilvánosan a forradalom mellé állt, bírálta a kormányt. Az Íliász-fordítás 1952-ben készült el, az Odüsszeia már 1947-ben — a teljes modern Homérosz tehát szinte szimultán keletkezett azzal, miközben szerzője katonai egyenruhában irodalmat oktatott. Ez az életpálya-paradoxon önmagában is regényre lenne méltó.
🎯Célközönség
Az Íliász eredeti célközönsége az ókori görög világ egésze volt — nem szűk irodalmi elit, hanem a köz. A rapszódoszok hangos előadásain hallgatták ünnepeken, versenyeken, közösségi alkalmakkor. Az eposz tehát kezdettől fogva demokratikus műfaj volt, amelyet nem olvasni, hanem hallgatni szoktak.
Ma a legszélesebb olvasói réteg számára ajánlott. Kötelező olvasmányként elsősorban középiskolások találkoznak vele, de a valódi célközönség ennél jóval tágabb: az Íliász minden olyan felnőtt olvasónak szól, aki nyitott az európai irodalom gyökereit megismerni, érdeklik az emberi természet örök kérdései, és nem riad vissza egy komolyabb, elmélyültebb olvasmánytól.
Különösen ajánlott a klasszikus irodalom iránt érdeklődőknek, a történelem és az antikvitás szerelmeseinek, valamint azoknak, akik szeretnek gondolkodtató szépirodalmat olvasni. A Devecseri-fordítás hexameteres formája a versszerető olvasóknak különleges esztétikai élményt nyújt — de prózaolvasóként is kiválóan befogadható.
Azok számára, akik már jártak Görögországban, láttak trójai romokat, vagy éppen néztek egy hadtörténeti dokumentumfilmet — az Íliász egy egészen más dimenzióból egészíti ki ezeket az élményeket.
💎Kiadás, ami sokat ér
Az 1985-ös magyar kiadások — Devecseri Gábor fordításában — antikváriumokban rendszeresen felbukkannak, és olvasói példányként 940–2500 Ft körüli áron cserélnek gazdát a mai piacon. Önmagában tehát nem különlegesen értékes gyűjtői darab, de szépen karbantartott példányai keresettek.
A valódi gyűjtői értéket a korábbi kiadások képviselik. Az 1967-es Magyar Helikon számozott, nyl kötéses díszkiadás — amely az Íliászt, az Odüsszeiát és a Homéroszi költeményeket egy kötetben tartalmazta — az antikváriumokban 3200–3800 Ft körüli áron is elkél, és keresett darab. Ez a kiadás tipográfiai és könyvészeti szempontból is kiemelkedő munka.
Az 1952-es első Devecseri-fordítás első kiadásai elvileg a legtöbbet érhetnek gyűjtői értelmeben, ha jó állapotban, esetleg dedikáltan kerülnek elő — itt azonban az ár erősen kontextusfüggő, és szakértői becslés szükséges.
Általánosságban: aki gyűjtői céllal keres Íliász-kiadást, a díszes, egészvászon kötésű, korai Helikon- vagy Szépirodalmi-kiadásokat keresse — ezek idővel csak értékesebbek lesznek. Az 1985-ös kiadás inkább kiváló olvasói példány, mint befektetési darab.
🔎Érdekesség a könyvről
Kezdjük a legjobb homéroszi kérdés-anekdotával: az ókori görögök közül sokan pontosan tudni vélték, hogy Homérosz hol született, hol élt és mikor halt meg — csakhogy minden városnak, minden szerzőnek más volt az „igazsága". Hét görög város perelte egymástól a megtiszteltetést, hogy Homérosz szülőhelyeként mondhassák magukat. Ez az irodalomtörténet egyik legősibb szerzői jogi vitája — jogi következmények nélkül, ami kicsit szomorú.
A fordító, Devecseri Gábor esetében van egy kedves ellentmondás: miközben hexameterben tolmácsolta a világ egyik legnagyobb háborús eposzát, párhuzamosan gyerekverseket is írt — például az Állatkerti útmutató kötetét. Homérosz és pingvinek — ez a kombináció nem mindennapi életmű.
A homéroszi hasonlatok irodalmi kultusza is megmosolyogtató: az eposzban az egyik harcos leírásánál Homérosz kitér arra, milyen szép az őszi almafa — ez az a pillanat, amikor az olvasó rájön, hogy a szerző nemcsak háborús szakértő, hanem a természeti szépség elkötelezett rajongója is. Ezek a kitérők tették Homéroszt az első „slow-lit" szerzővé, ezer évvel a műfaj kitalálása előtt. 😄
📚Hasonló könyvek
Vergilius – Aeneis
Dante Alighieri – Isteni színjáték
Vörösmarty Mihály – Zalán futása
Homérosz – Odüsszeia
Tolsztoj, Lev – Háború és béke